Hűtlenség, megcsalás, affér; megingás, elbizonytalanodás, félrelépés; kikacsintás a kapcsolatból, egyéjszakás kaland, felszarvazás. Sokféleképpen hívjuk ezt a helyzetet, és más-más tulajdonságát emelik ki a szavak is, amelyekkel megnevezzük. Az alábbiakban tények-tévhitek alapján olyan külső viszonyok jellemzőit vesszük számba, amelyekben az elkötelezett kapcsolatban élő pár valamelyik tagja – megszegve a kizárólagosságra vonatkozó megállapodásukat – külső kapcsolatot hoz létre.
- Ha valaki máshoz vonzódsz, akkor az azt jelenti, hogy már nem a párod a megfelelő személy a számodra
„Bárcsak a házastársak csak egymás iránt éreznének szexuális vágyat!” – egy katolikus paptól hallottam egyszer, hogy ezt kívánta. Előtte feltehetően sok-sok gyónást meghallgathatott, sok-sok hűtlenségi helyzetben vergődő párral találkozhatott. A valóság valóban az, hogy nemcsak a házastársunk iránt érezhetünk szexuális vonzalmat. Sőt: az, hogy vonzódunk, vonzódhatunk másokhoz is, része emberi természetünknek. Shirley Glass ismert amerikai pszichológus és terapeuta szerint, „ha vonzódsz valakihez, az azt jelenti, hogy még lélegzel”. Ugyanakkor ha máshoz vonzódsz, az még egyáltalán nem jelenti azt, hogy a párod nem a megfelelő személy a számodra.
- A vonzónak tartott személlyel nem lehetünk „csak barátok”
Tartja magát a köztudatban a vélekedés, miszerint szexuálisan vonzó személlyel veszélyes barátságot ápolni. S nem alaptalan a feltételezés, ugyanis egy kutatás szerint 210 megkérdezettből 82% válaszolta, hogy olyan harmadik személlyel kezdett viszonyt, akivel eleinte „csak barátok” voltak. Ezek általában nem tervezett hűtlenségek, az érintettek azon vélekedése állt mögöttük, hogy „kézben tudom tartani a dolgokat”.
Az érem másik oldala, hogy ha az elköteleződött és egymáshoz jól kapcsolódó párok biztonságosan meghúzzák a határokat a kapcsolatuk körül, s az őszinteség közös ablakán át tekintenek a külvilágra, akkor képesek megőrizni a barátságot „csak barátság”-ként a szexuálisan vonzó barátokkal is. Nagyon fontos azonban ehhez az is, hogy ezek a barátok a párkapcsolatnak is a barátai legyenek.
- Csak akkor kerül sor párkapcsolaton kívüli viszonyra, ha súlyos problémák vannak a párkapcsolatban
Néha még a szakemberek is ezt az álláspontot képviselik, noha a valóság az, hogy viszonyokra nemcsak akkor kerülhet sor, ha a párkapcsolatban súlyos problémák vannak, hanem akkor is, ha a pár egyik tagja nem védi jól a párkapcsolat határait, és óvatlanul olyan helyzetbe kerül, amelynek túl nagy a vonzereje, kísértése. De az is előfordulhat, hogy a külső viszonyt, viszonyokat a pár egyik tagjának saját története (családi mintái, pszichoszexuális fejlődése) magyarázza. Sokszor előfordul az is, hogy amikor megcsalás történik, a fenti tényezőkből egyidejűleg több is fennáll.
A fentiekkel azért fontos tisztában lenni, hogy ha külső viszony történik, akkor a pár – kapcsolatának újjáépítésén dolgozva – ne automatikusan abból a feltevésből induljon ki, hogy ha ez megtörténhetett, akkor a kapcsolatukban valami biztosan nagyon rosszul működik. Ugyanakkor annak megértése, hogy mi minden vezetett a külső kapcsolathoz, valóban alapvető fontosságú a kapcsolat jövőjére nézve.
- Az emberek csak akkor kezdenek külső viszonyt, ha nem kapnak eleget abból, amire szükségük van
Ez a hiedelem erősen él a köztudatban, jómagam nem egyszer hallottam, mintegy magyarázva a félrelépést. A valóság az, hogy a külső viszonyt kezdeményező felekre inkább jellemző, hogy gyakran éppen ők nem adnak eleget a párkapcsolatukban: kevésbé bevonódottak, kevésbé elérhetők, kevésbé válaszkészek a párjuk számára. Nincsenek ott, amikor a párjuknak szüksége lenne rájuk. Holott a párkapcsolatban alapvető szükségletünk, hogy kapcsolódhassunk egymáshoz, hogy közel érezhessük egymáshoz magunkat, hogy megéljük: fontosak, értékesek, vonzók vagyunk a társunk számára, és számíthatunk egymásra.
- A legtöbb viszony szexuális jellegű, érzelmi kötődés nélkül
E mögött a hiedelem mögött az a gondolat is ott rejtőzhet, hogy ha a félrelépés „csak” szexuális jellegű, akkor az nem árt a kapcsolatnak. Azonban akár az érzelmeinket, akár a szexualitásunkat visszük ki a kapcsolatból, az a párkapcsolatban súlyos sérülést, bizalomvesztést okoz. Egyébként a szexualitást így, elkülönítve kivinni a kapcsolatból nem is lehetséges, ugyanis ahol szexuális kapcsolódás történik, ott a szexuális aktus biokémiai és hormonális tényezőinek hatására érzelmi kapcsolat is kialakulhat. Egy kutatás szerint a házasságon kívüli szexuális kapcsolatot folytató nők 85%-a, a férfiaknak pedig 55%-a számolt be arról, hogy „erős” vagy „nagyon erős” érzelmi kötődés alakult ki benne a harmadik féllel.
- Egy harmadik személy csak szexuális viszony esetén fenyegeti a párkapcsolatot
Sokan nem tekintik megcsalásnak, ha valaki csak az érzelmeit viszi ki a párkapcsolatból, nem így az érzelmeiket másokhoz vivő férfiak és nők párjai. Ők ugyanis ugyanúgy bizalomvesztést élnek meg, mint azok, akiket szexuálisan is megcsaltak. A párkapcsolaton kívüli viszonyok ugyanis háromfélék lehetnek:
1) érzelmi viszonyok,
2) szexuális viszonyok
3) és szexuális / érzelmi viszonyok.
A párkapcsolaton kívüli érzelmi viszonyok egyik jellemzője, hogy titkolózást hoznak be a kapcsolatba, és érzelmi intimitást alakítanak ki a külső féllel. Ennek talaján kialakul egy ún. versengő kötődés – vagyis a külső kapcsolatot működtető fél mind a házastársához vagy élettársához, mind a harmadik félhez kötődik –, aminek nehezebb véget vetni, mint a „csak szexuális” kapcsolatnak (ez utóbbiról lásd még az 5. pontot).
- Az a viszony nem fenyegeti a párkapcsolatot, amelyikről a másik fél nem tud
Azokkal a párokkal dolgozva, akiknek a párkapcsolatában megjelent a harmadik fél, szinte mindig tapasztalható, hogy a megcsalt fél időben pontosan érzékeli a titok megjelenését a kapcsolatban, és ennek nyomán az egymástól történő eltávolodást is. Amikor ugyanis a külső viszonyt fenntartó fél eltitkolja a viszonyt, akkor úgymond létrehoz egy falat, amely elválasztja őt a párjától. Egyébként ez a fal sokszor egyben a szégyen fala is, ugyanis nem egy esetben a megcsaló fél a saját erkölcsi normáival szemben cselekszik, szégyelli a viszonyt, amelyben benne van, s amelyből egyáltalán nem könnyű kilépnie (lásd a 6. pontot). Ez a külső kapcsolat mindeközben csábító, mert könnyen elérhető, kevés bevonódást igényel – nincs benne felelősségvállalás, gyermeknevelés, sőt, após-anyós sem –, s könnyen összetéveszthető azzal a teljes és gazdag intimitással, ami az elkötelezett és a való életben működő párkapcsolatokban élhető meg.
Felhasznált irodalom: S. P. Glass – J. C. Staeheli: Not “just friends”. Rebuilding trust and recovering your sanity after infidelity, Free Press, New York, 2003; S. Johnson: Broken Bonds. An Emotionally Focused Approach to Infidelity, Journal of Couple & Relationship Therapy, 4 (2005/2/3) 17–29.; A. Girard – J. Connor – S. Woolley: An Exploratory Study of the Role of Infidelity Typologies in Predicting Attachment Anxiety and Avoidance, Journal of Marital and Family Therapy, 46 (2020/1) 124–134. [doi: 10.1111/jmft.12371]