Vida-Baráth Márta

Gyermekeink nevelése bizonyos aspektusból nem más, mint útra bocsátás, elengedés, amely a legszorosabb szimbiózisból indul anya, apa s gyermeke között, és amelynek végén egy önálló, autonóm élet lehetősége várja a fiatal férfiakat.

Ma legtöbben nukleáris családban élünk, nem egy esetben távol a nagyszülőktől, testvérektől, rokonoktól, s legtöbbször munkahelyünk sem esik egybe családi otthonunkkal, így sok család jóformán csak a vacsoránál ül egy asztalnál. Ezért van igazán nagy szükségünk arra, hogy minden évszakban, de különösen a nyári időszakban találjunk időt, helyet a közös családi együttlétre.

Egy szerelem története megfogalmazható úgy is, mint egy izgalmas, magával ragadó dialógus, amelynek köszönhetően nemcsak megismerjük, megszeretjük egymást, hanem barátok is maradunk, olyan barátok, akik megőrzik érdeklődésüket a társuk iránt békés és embert próbáló időszakokban egyaránt.

Noha kezdetben – a párkapcsolat mi-szakaszában – még szinte ösztönösen használjuk párunk szeretetnyelvét, jó, ha már ekkor tudatosan bővítjük eszköztárunkat, hogy szebbé, gazdagabbá s ellenállóbbá tegyük házasságunkat.

Az ünnep valamiképpen örökkévalósággal ajándékozza meg az egész nagycsaládot, miközben ékesszólóan mesél az értékeinkről, a hitünkről, a közös történeteinkről, mindarról, amit közös családi identitásnak hívunk.