Vida-Baráth Márta

Nemcsak az ajándékaink, az ünnepi viselkedésrepertoárunk, a „családi könyvelőnk” mesélhetne rólunk sokat; karácsonyfáink is megmutatnak valami fontosat, ami talán nem is tudatosul bennünk.

Vajon min múlik, hogy családtagjainknak sikerül-e örömet szereznünk karácsonykor? Milyen rejtett segítségünk lehet a választásában, amikor az ajándékozás gazdag szimbolikájával szeretnénk kifejezni valami többet, mint a hétköznapokban?

A válásig eljutni sokféleképpen lehet. De bárhogy is történik, az elváló párnak van feladata ezzel az élethelyzettel. A számos fontos szempont közül most öt olyat tekintünk át, amelyek bizonyosan segítik válás után az újrakezdést.

Egy fiatal házaspárral, a 27 éves Sárával és Zoltánnal beszélgettem, akik számára korunk gyermekeiként megkerülhetetlen a környezet védelme, amelyben természetesen otthonosan is mozognak.

Ki ne emlékezne arra a percre, amikor első gyermekét a karjába vette? Ahogy ott szuszog a kis „csomag”, akiben megtestesült a szerelmünk, az maga a csoda. Boldogság volt, amit éreztünk? Igen. Öröm, elégedettség? Igen. Izgalom, félelem, fáradtság? Igen, az is.

„Anyu, ugye ti elsők vagytok apával?” – kérdezte tőlem váratlanul nyolcéves kislányom egy májusi napon. Pár nappal korábban hallotta, hogy a testvére osztályában az egyik kisfiú szülei elváltak. Akkor magyaráztam el neki, mi az a válás.

Mindig is lenyűgözött az egyszerűsítés lehetősége. Akár törtekről volt szó kisiskolás koromban matekórán, akár bonyolultabb egyenletekről később. Szülőként pedig ugyanúgy örülök az olyan nagyobb horderejű egyszerűsítések esetén, amilyenekre időnként a gyerekszobák invitálnak bennünket.

Gyermekeink nevelése bizonyos aspektusból nem más, mint útra bocsátás, elengedés, amely a legszorosabb szimbiózisból indul anya, apa s gyermeke között, és amelynek végén egy önálló, autonóm élet lehetősége várja a fiatal férfiakat.

Ma legtöbben nukleáris családban élünk, nem egy esetben távol a nagyszülőktől, testvérektől, rokonoktól, s legtöbbször munkahelyünk sem esik egybe családi otthonunkkal, így sok család jóformán csak a vacsoránál ül egy asztalnál. Ezért van igazán nagy szükségünk arra, hogy minden évszakban, de különösen a nyári időszakban találjunk időt, helyet a közös családi együttlétre.

Egy szerelem története megfogalmazható úgy is, mint egy izgalmas, magával ragadó dialógus, amelynek köszönhetően nemcsak megismerjük, megszeretjük egymást, hanem barátok is maradunk, olyan barátok, akik megőrzik érdeklődésüket a társuk iránt békés és embert próbáló időszakokban egyaránt.