Akár nyár van, akár tél; akár hétköznapok, akár ünnepnapok; akár nyugodt időszakok, akár nagyobb változások; a kisebb-nagyobb rituálék ott vannak velünk, s megkönnyítik, megszépítik, segítik kicsik és nagyok mindennapjait. Most, amikor a szabadabb, könnyedebb nyári időszakból lassan átlépünk az őszbe, amikor újra iskolába, óvodába járnak gyermekeink, mi magunk pedig felvesszük a munka fonalát, vegyük szemügyre hétköznapi apró szokásainkat, ezeken belül néhány esti rituálénkat.
Közös étkezés – közös öröm
A nyugodt estét napközben tudjuk a leginkább megalapozni:
- szép és változatos szokásokkal, amelyek segítik a reggel nyugodt indulását;
- majd az elválást, újratalálkozást segítő apró rítusokkal a nap folyamán,
- sok mozgással a levegőn délután
- s egy nem túl kései vacsorával este.
Sok családnál az esti étkezés az, amikor valamennyi családtag együtt ül az asztalhoz, amikor egymás társaságában kikapcsolódunk, beszélgetünk, feltöltődünk. Az élvezetes és nyugodt közös étkezést elősegíthetjük apró szokásainkkal: hogy a szűkebb családnak is szépen terítünk nemcsak vasárnap vagy ünnepnapon, hogy nem fogadunk telefonhívásokat vacsora közben, hogy a megszokott helyünkre ülünk, hogy közösen készítjük el az ételt és szedjük le az asztalt, hogy az évszaknak megfelelő asztali dekorációt készítünk, hogy kinek-kinek a kedvenc bögréjét tesszük a tányérja mellé, hogy áldást mondunk – és még sok más olyan módon, ami örömet szerez a család tagjainak.
Nem egy családnál a szülők egyike, általában az apa hétköznap esetenként nem ér haza vacsoraidőre, itt – ha megoldható – megfordulhat a menetrend, s a reggeli lehet az a biztos pont, amikor együtt lehetnek a gyermekek az apával is, amikor közösen meg lehet beszélni, hogy kire mi vár aznap. Jót tesz a családtagoknak, különösen a gyerekeknek, ha reggelente elmondhatják, hogy aludtak, ki mit álmodott, legyen az egy rossz álom vagy éppen egy különlegesen jó, mint például amikor egy kis ovis álmában a villanykapcsolók mind fehércsokivá váltak, s kedvenc plüss dinoszauruszai is életre keltek a gyerekszobában. Ha nehéz napja lesz valamelyik gyereknek, például dolgozatírás vár rá, akkor irányítsuk a figyelmét valamilyen örömteli eseményre, például dönthesse el ő, mi legyen aznap a vacsora. Az apás reggelt megkoronázhatja, ha iskolába-munkahelyre apa és gyerekek időben indulnak el, s az első sarokig akár együtt el is tudnak sétálni.
Tipp kisgyermekeseknek: a megfelelő viselkedés elsajátítása az asztalnál nem megy egyik napról a másikra. Ilyenkor segíthet a „malacnap”, amikor havonta egyszer mindenki úgy eszik, ahogyan akar: kézzel, csámcsogva, röfögve… A rossz szokásait azonban mindenkinek erre a napra kell fenntartania. Még az is lehet, hogy egy idő után feleslegessé válik a malacnap, hiszen amit szabad, ami megtűrt, annak hamar elveszik a varázsa.
Az esti tisztálkodás szertartása
A fürdés ellazít, elálmosít, éppen ezért jó helyen van az esti alvás előtt. A csecsemők és kisgyermekek számára különösen fontos az érintés, a testi kontaktus, amelynek teret adhat az esti fürdetés is, utána pedig akár egy kis babamasszázs, ölbe bújás. De lassan-lassan az önállóság is kibontakozhat az esti szokások során: a kicsit nagyobbaknál például a fogmosásban, a kétperces homokórával való versenyzésben, a felöltözésben, hiszen a rituálék a családdal együtt nőnek, változnak. Ugyanígy a kreativitásnak is helyet biztosíthatunk az ismétlődő tevékenységekkel akár együtt játszva a gyerekekkel: a habból képet festve a csempére vagy hajmosás közben hajszobrokat alkotva.
A kiskamaszoknál tovább változnak a fürdéshez kapcsolódó rituálék, s eközben a határok képzését is gyakorolhatja mind a szülő, mind a gyerek. Már nem megyünk be serdülő fiunkhoz, lányunkhoz, ha ő éppen fürdik vagy zuhanyozik, egyre inkább átengedve nekik a kontrollt a testük, testápolásuk felett is. Napjainkban, amikor nem egy lány küzd evészavarral, fontos, hogy nap mint nap kifejezzük az elfogadásunkat nemcsak a gyermekeink testével és személyével kapcsolatban, hanem a saját testünkkel és énünkkel kapcsolatban is. Mert a szép sokkal szebb, mint a tökéletes. Tanuljuk meg átkeretezni, amit látunk: egy orr, egy fül, egy testalkat sosem csúnya, hanem mindig egyedi, különleges, azaz szép. Ezt segíti, ha lányainknak fogyókúrás, önsanyargató rituálék helyett a testünket elfogadó, a testünkkel jól bánó, szerető-kényeztető rituálékat adunk tovább, s azt a testtudatos szemléletet, amely segítségével nem félünk eltérni az aktuális szépségideáltól.
Mi a családi rituálé?
A kommunikáció szimbolikus formája, amely szisztematikusan, időről időre azonos módon játszódik le. Jelentősen hozzájárul a családi közösségi érzés fenntartásához. Ezt a közösségi érzést családi identitásnak hívjuk.
A rituálék tisztázzák a szerepelvárásokat, kijelölik a kapcsolatok helyét a családon belül és kívül, meghatároznak bizonyos szabályokat, melyekhez tartva magát minden családtag tudja, hogy „a mi családunk ilyen”. A rituálé emlékeztet bennünket arra, hogy a kommunikáció lehet szimbolikus, hogy az ismétlés előmozdítja a tanulást, s hogy a múlt a jelenbe van beágyazva.
Tipp serdülőket nevelő fiús apáknak: Serdülőkorban elérkezik az idő, amikor a fiúk édesapjuk segítségével felfedezik az apák, nagyapák borotválkozó rituáléit kezdetben havonta, később gyakrabban. Egy hagyományos borotva és hozzá való szappan igényes pamaccsal vagy inkább villanyborotva a jól bevált gyártótól? Apa és fia együtt biztosan a legmegfelelőbbet választja ki.
Beszélgetés, mese, jóéjtpuszi…
A meghitt estéhez a nap lezárásaiként hozzátartozik egy kis beszélgetés, egy mese, egy jóéjtpuszi, hála a nap eseményeiért, egyszóval az érzelmi feltöltődés néhány apró, de nélkülözhetetlen szertartása. Ha ezt megpróbáljuk megspórolni, mi magunk is szegényebbek leszünk, s kerülő úton gyermekeink is jelzik majd hiányérzetüket: harmadszor is vizet kérve, újra meg újra kiszaladva a mosdóba.
Több családi rituálé, nagyobb biztonság a makrogazdasági kihívások közepette is
Számos kutatás rávilágított már a rituálék védő hatására. A családi rituálék szerepe különösen megnő azokban az időszakokban, amikor a családok valamilyen szempontból nehezebb helyzetbe kerülnek. Egy portugál kutatásban, amelyet néhány évvel a 2008-as globális gazdasági válság után végeztek el 334 portugál család részvételével, azt találták, hogy azok a családok, amelyeknek élete rituálékban gazdagabb volt, a rituálék hatékony védő mechanizmust jelentettek a gazdasági válság hatásaival való megküzdésben, mintegy pufferelték a gazdasági feszültség életminőségre gyakorolt hatását. Fontos megállapítása a tanulmánynak, hogy nem találtak generációs különbséget, azaz mind az idősebbek, mind a gyermekek hasonló módon profitáltak a családi rituálékból annak stabilitást és belső folytonosságot elősegítő hatása révén. Vagyis amikor instabilitást és bizonytalanságot élünk át – mint akár napjainkban is –, akkor a rituálék, pl. a reggeli és az esti kis szertartások, a közös vacsora, az esti mese; vagy a tágabb családdal való kapcsolatfelvétel, pl. egy születésnap vagy éves ünnepeink megülése elősegíti az összetartozás és a kölcsönös támogatás érzését. Általuk megélhető a biztonság azon makrogazdasági kihívások közepette is, amelyek negatívan befolyásolják a családok életét.
(Forrás: Gabriela Fonseca – Bruno de Sousa – Carla Crespo – Ana Paula Relvas: Economic strain and quality of life among families with emerging adult children: The contributions of family rituals and family problem-solving communication, Family Process 62 [2023/1] 1–17.)
A mese szinte minden családban elmaradhatatlan része az esti rituálénak. Kutatások szerint a mese nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek életében is fontos szerepet tölt be: segítséget nyújt az identitás meglelésében, reflektál a személyiség mélyebb rétegeire. A gyermekek pedig azért szeretik ezeket az eredetileg felnőtteknek szóló történeteket, mert fontos tapasztalatokat, életmintákat és viselkedési modelleket közvetítenek számukra. Az esti mese, a történetmesélés ezen felül fejleszti a képzeletet, a kommunikációs készségeket, az érzelmek kifejezését, s nem utolsó sorban a szülő-gyerek kapcsolatot is pozitív irányba befolyásolja.
Akár fejből mesélünk mindennapjaink eseményeit beleszőve a mesébe, akár klasszikusokat vagy népmeséket olvasunk, az nagy örömet, érzelmi gazdagodást jelent mind a mesemondónak, mind a hallgatóságnak. De még a serdülők is szívesen veszik, ha esténként egy-egy fejezetet felolvas nekik esténként a szülő vagy az egyik nagyobb testvér a számos remek ifjúsági regény valamelyikéből. A lényeg, hogy ne legyünk szűkmarkúak az esti mesére szánt percekkel, s lehetőleg ne a két-háromperces meséket kínáló köteteket válasszuk, inkább olvassuk fel több részletben a hosszabb népmeséket és klasszikusokat, vagy válogassunk a NOE igényes, mai meséiből. A Nagycsaládosok meséi 2. kötetének díjnyertes meséje – Ábel és a Mikvagyok – mintha éppen a mi témánkat illusztrálná, mert nemcsak az identitás meglelésének útjáról mesél, hanem arról is, hogy milyen jó, ha vannak jól bevált családi szokásaink kezdve a szombati bundáskenyérsütéstől egészen az elmaradhatatlan lusta fókázás rituáléjáig.
Klasszikus mesék kontra rövidített változatok
Napjainkban a könyvesboltokban egyre gyakrabban találkozunk olyan kötetekkel, amelyek a meséket az elmesélésükhöz szükséges idő alapján csoportosítják. A jelenség kapcsán felmerül a kérdés, hogy a mesék a sűrítés és rövidítés során megőrzik-e eredeti funkciójukat, képesek-e a gyermekek fejlődésében az eredeti változataikkal megegyező fontos szerepet betölteni. Egy 2022-es magyar tanulmányban ennek jártak utána a kutatók. 34 mesét hasonlítottak össze szerepkörök és szereplőfunkciók mentén. Eredményeik azt mutatják, hogy a sűrítés hatására a mesék nem tudják betölteni azt a fejlődéslélektani szerepet a gyermek lelki életében, amelyet a klasszikus változataik. Izgalmas meglátásaik közül kettőt idézünk:
„A varázseszköz elnyerésének funkciója a bizalom megerősítése, ami azt az üzenetet rejti magában, hogy ha útnak indul a hős és bajba kerül, akkor lesz, aki segítsen. Míg a klasszikus mesékben megjelenő varázseszköz elnyerésének funkciója minden esetben valamilyen próbatételhez kötött, addig a rövidített mesékben ennek a funkciónak a hiánya a megmérettetés hiányát is maga után vonja. Ebből következően a rövidített mesékben a varázseszközt nem megszerzi a hős, hanem az eleve rendelkezésére áll az út során. Így megoldandó probléma hiányában a mese hőse nem tud motivált lenni azok megoldásában, az akadályok leküzdésében. Ezáltal pedig a gyermek számára is elvész a történetekből nyert azon tapasztalás, hogy a javakért (például boldogság, siker) tenni kell és tenni érdemes, továbbá hogy a problémák és akadályok megoldhatók, leküzdhetők. […] A rövidített mesék ritkán zárulnak esküvővel, az élet a probléma előtti kerékvágásban folyik tovább, így a hős nem találja meg bennük az érzelmi biztonságot, mellyel legyőzheti a szeparációs szorongását, és ezáltal igazi jutalmat nyer tetteiért.”
(Forrás: Paczur Hanna – Orbán Rebeka – Vincze Orsolya – Péley Bernadette: A proppi szerepkörök és szereplőfunkciók klasszikus mesékben és azok rövidített változataiban, Magyar Pszichológiai Szemle 77 [2022/2] 231–244.)
Felhasznált irodalom: Petra Kunze – Catharina Salamander: A legszebb gyerekkori szertartások, Móra, Bp., 2013.
Megjelent a NOE Levelek 2023/359-360. számának 40–42. oldalán