Napsütés, gyerekek önfeledt játéka-alkotása, öröm, aktív pihenés – talán nem vagyok egyedül, akinek első asszociációja a nyárról valami ehhez hasonló. Hogyan válhat a nyár olyan tevékenységek bölcsőjévé, amelyek örömet is szereznek, lehetőséget adnak növekedésre is, miközben testünk-lelkünk felüdülésére is szolgálnak? Az amerikai-magyar pszichológus-pszichiáter, Csíkszentmihályi Mihály izgalmas kutatási eredményeiből kiindulva keresünk némi muníciót ehhez, mielőtt még eldördülne a nyár startpisztolya.
A nyár talán egyik legnagyobb kihívása, hogy hogyan is álljunk át egy másfajta rendre, mi váltsa fel a tanulást: passzív vagy aktív pihenés? Hogyan változtassuk meg a napirendet, a munkamegosztást? Milyen tevékenységeknek adjunk vagy ne adjunk zöld utat a nyárra? Ha év közben szigorúan korlátoztuk a géphasználatot, nyáron legyünk-e engedékenyebbek? És a feladatokhoz, kötelezettségekhez hogyan álljunk hozzá? A szegény gyermek egész évben tanult, most még nyáron is feladatokkal terheljük? Nyáron is vigye le a szemetet, söpörje le a teraszt, etesse meg a kutyát, sőt, most még a virágokat is együtt locsoljuk meg, a ruhákat is együtt teregessük ki, és a télire való fa bekészítésben is segítsen az apjának? Vagy inkább hadd pihenjen, játsszon az a gyerek, mondjuk, a mobiltelefonját nyomkodva?
Egyfajta kiindulópontot jelenthet az erről való gondolkodásban Csíkszentmihályi Mihály flow-elmélete, mely szerint a flow, az áramlás olyan állapotot jelent, amikor az ember teljesen elmélyül abban a tevékenységben, amit csinál (ez a mély átélés az önfeledten szavunkban is benne rejlik). A koncentrálás és a kontroll ilyenkor nagyon erős, és a személy úgy érzi, mintha a mindennapi problémák háttérbe szorulnának. Az emberek általában arról számolnak be, hogy ezt az állapotot leginkább kedvenc tevékenységük során élik meg, mint például valamilyen sporttevékenység, sakkozás, hegymászás, zenélés, kertészkedés, bridzselés, ám a flow a gyermekünkkel való játszás során is átélhető, de munka közben a futószalag vagy a műtőasztal mellett állva is.
Rengeteg vizsgálat támasztja alá, hogy akkor érezzük magunkat a legjobban, amikor a kedvünk szerinti tevékenységet végezhetjük (azaz belső késztetésre cselekszünk). De meglepő módon mégsem akkor vagyunk a legrosszabbul, amikor feladatokat, kötelezettségeket végzünk el (azaz külső késztetésre cselekszünk), hanem akkor, amikor céltalanul létezünk-lézengünk.
Tudtad? Ferenc pápa is a jó célok fontosságára irányította a figyelmet, amikor 2023. április 29-én Budapesten így bíztatta a fiatalokat (a magyar közmondást magyarul mondva): „Jézus egyetértene egy közmondásotokkal, remélem, hogy jól mondom: Aki mer, az nyer. De kérdezhetitek: Hogyan lehetünk nyertesek az életben? Két alapvető lépés van, csakúgy, mint a sportban: először is, tűzz ki magas célokat, másodszor pedig eddz […].”
A Csíkszentmihályi Mihály szerint megalkotott flow-élmény is egyfajta célzott tevékenységet, a cselekvési lehetőségek finom egyensúlyát jelenti: fontos, hogy elég magas legyen a cél, de azért ne annyira, hogy csalódáshoz, szorongáshoz vezessen. Elég nagyfokú érdeklődést is váltson ki a feladat, de a tevékenységet ne a pénz motiválja (ha mégis pénzért tesszük – hiszen a [nyári] munkánkban is átélhetünk flow-t –, ne a pénzszerzés legyen az elsődleges és kizárólagos célunk).
Tehát egy feladatra odaadással irányítjuk a figyelmünket, miközben kontroll alatt tartjuk a helyzetet. Olyan mélyen merülünk el egy tevékenységben, hogy még az időérzékelésünk is megszűnik. És aki benne van ebben az önfeledt áramlásban, mindeközben vajon boldog is? – kérdezhetjük, ám a válasz: nem! Közben ugyanis „nem érünk rá” boldognak lenni, mert teljesen elmerülünk a feladatban, ugyanakkor minél több flow-t kiváltó helyzetben veszünk részt, annál jobb életet élünk szubjektíven is, mondja Csíkszentmihályi Mihály, aki idézi azt a vizsgálatot, amelyben összehasonlították kamaszok két csoportját: azokat, akik lényegesen gyakrabban végeztek magas szintű képességeiket megmozgató és nehéz feladatokat, és azokat, akik pedig ritkán végeztek ilyen feladatokat. A kutatók azt találták, hogy a tinédzserek boldogságszintjében ugyan nem volt szignifikáns különbség, de az önbecsülés fokában, a jövő fontosságába vetett hitben, a koncentráció mértékében és a tevékenységek közben átélt élvezet fokában szignifikánsan magasabb értéket értek el azok a kamaszok, akik gyakrabban éltek át flow-t, azaz gyakrabban találkoztak kihívást jelentő, élvezetes helyzetekkel.
Ám Csíkszentmihályi is megjegyzi: „Az embereket rendszerint túlzottan a hatalmában tartja az unalom és egykedvűség, ahonnan nehéz eljutni a flow-zónába.”
Tizenéves gyermekeinkre különösen jellemző egyfajta életkori lustaság, ezért fontos, hogy segítsünk nekik – és persze magunknak is – megadni a kezdő lökést az aktívabb, nagyobb élvezetet nyújtó tevékenységek felé. Egy kamaszokkal végzett másik vizsgálat szerint ugyanis, bár pontosan beazonosították a tinédzserek, hogy a legmagasabb százalékban a játék, a sport, a hobbitevékenység, a társas élet és az elmélkedés nyújtotta számukra a flow-élményt, mégis visszatartotta őket, hogy mindezekhez időigényes előkészületeket kellett tenniük (pl. felöltözni, elmenni a sportpályára). Szükség van tehát kezdő lökésre, hogy leküzdjük a fáradtságunkat s ne kizárólag alacsony energiabefektetést igénylő passzív pihenéssel, képernyőre meredve vagy egy plázában üssük el az időnket.
Tudtad? Nemcsak a fizikai aktivitás, hanem a szellemi munka is forrása lehet a flow-nak. Hiszen a szellemi tevékenység is munka. Még a látszólag egyszerű álmodozás is összpontosítást igényel, mert a különböző kellemes motívumok, gondolatsorok összefűzéséhez koncentrációra van szükség. Így azok a gyerekek, akik nem tanulják meg irányítani a figyelmüket, sosem fognak a réten fekve, egy fűszállal a szájukban ábrándozni.
Azóta, hogy a flow-elméletet megfogalmazták, nemcsak az unalom és az egykedvűség tart már a hatalmában bennünket, hanem a táblagépeink, számítógépeink, telefonjaink képernyői is szó szerint rabul ejtettek, akár függővé is tesznek bennünket. Ez a veszélyét tekintve mindenképpen alulértékelt terület: öt szülőből négy úgy gondolja, hogy a számítógépes és mobiltelefonos applikációk, programok fejlesztik a gyermekét. Holott a hasznuk össze sem mérhető azzal a kárral, amit a mértéktelen kütyühasználat – s ezzel párhuzamosan a szabad játék egyre nagyobb hiánya – idéz elő a gyermekek, serdülők fejlődő agyában, idegrendszerében télen és nyáron egyaránt. Erről részletesen beszél a pedagógus szemszögéből Uzsalyné Pécsi Rita: Fejleszt vagy rombol? – A képernyő és az internet hatásai című előadásában, amelyet az érdeklődők már számos iskolában hallhattak (s online is megtekinthető).
Tudtad? Csiky Miklós gyermekpszichiáter szerint „kortól függően a napi egyszer, kétszer, háromszor, maximum 6×20 perc az az időtartam, amin belül maradva a »műanya«-használat nem okoz többszervrendszerbeli károsodást”. Életkor szerint ez a következőt jelenti: 3 éves kor alatt egyáltalán nem javasolt képernyő elé engedni a kicsiket. 3–6 éves korig napi egyszer 20 perc, 7–9 éves kor között kétszer 20 perc, 10–12 év között 3×20, 14–16 év között 4×20, 16–18 éves korig 5×20 perc naponta az ajánlott felső határ. Napi két óra fölött több szervrendszerbeli károsodás igazolható, ami a használattal exponenciálisan nő. A szakember szerint javasolt 20 percenként 5–8 percre meg is szakítani a kütyühasználatot és valami egészen mást csinálni, a legjobb ilyenkor a szabad levegőn végzett mozgásos tevékenység. Minél korábban elkezdjük, ez a gyakorlat annál könnyebben válik rutinná a gyermek számára, ami jelentős mértékben segít elkerülni a függőség kialakulását.
A Családi élet rovatban mi mással is záródhatna ez a cikk, mint azzal, hogy amikor a család oly sebezhető, mint napjainkban, milyen értékesek az önfeledt öröm közös percei, a közösen átélt flow-élmények. A közös családi beszélgetések grillezés-sütögetés közben a nyár legszebb pillanatai lehetnek, hiszen egy-egy jó beszélgetés az élet legizgalmasabb élményei közé tartozhat, ahogyan a gyermeknevelés is az egyik legtöbb örömet adó része az életnek, „de szintén csak akkor – mondja Csíkszentmihályi Mihály –, ha ugyanakkora figyelmet szentelünk neki, mint egy sport- vagy művészi tevékenységnek”.
Felhasznált és ajánlott irodalom: Dr. Csiky Miklós: Keretek a karanténban – strukturált napirend, tanulási terhelés, számítógépes játékok [online]; Csíkszentmihályi Mihály: Az öröm művészete. Flow a mindennapokban, Nyitott könyvműhely, Bp., 2009; Ferenc pápa beszéde a budapesti fiatalokhoz [online]; Uzsalyné Pécsi Rita: Fejleszt vagy rombol? Kulcs az okoseszközök okos használatához, Kulcs a Muzsikához Kiadó, Pécs, 2020; Uzsalyné Pécsi Rita: Fejleszt vagy rombol? [online]
Megjelent a NOE Levelek 2023/357-358. számának 32–34. oldalán