Ha újra itt a nyár, és meleg az idő

Ha visszatekintünk egy-két nemzedéknyit, láthatjuk, hogy dédszüleink és ükszüleink számára még szinte ismeretlen fogalom volt a nyaralás. Az élet természetes ritmusát, a megpihenés, a kikapcsolódás idejét a mezőgazdasági munka évszakokhoz igazodó rendje, az ünnepek ritmusa határozta meg. S bár keményen dolgoztak, de a nagycsalád együtt volt a munkában és az ünnepekben is. Így aztán egészen természetesen eltelhetett akár egy egész élet úgy, hogy a falu határát sem lépték át őseink. Ma azonban legtöbben nukleáris családban élünk, nem egy esetben távol a nagyszülőktől, testvérektől, rokonoktól, s legtöbbször munkahelyünk sem esik egybe családi otthonunkkal – eltekintve az elmúlt hónapok home office-os kihívásaitól –, így sok család jóformán csak a vacsoránál ül egy asztalnál. Ezért van igazán nagy szükségünk arra, hogy minden évszakban, de különösen a nyári időszakban találjunk időt, helyet a közös családi együttlétre.

Kincskeresés és biztonság?

Néhány tucat felnőttel kint, a szabadból követjük a templomi szertartást a hosszú júniusi esős időszak végén. Lazán elhelyezett padokon ülünk maszkokban, megfelelő távolságban egymástól. Az egyik padból egy kisgyermek indul felfedezőútra: 10-12 hónapos lehet, nem tud még járni, de négykézláb magabiztosan fedezi fel a környező világot. Csinos nadrágocskájában, fehér ingecskéjében vidáman mászik, majd talál egy csillogó, fekete bogarat, amit hosszan nézeget. A bogár unja el előbb, s elindul – a pici utána. Amikor átlép egy láthatatlan határt, az anyukája feláll, s közelebb megy hozzá, de nem zavarja meg a felfedezőutat. A kisfiú most fehér kavicsokat vesz észre a járda peremén. Látható érdeklődéssel fogja őket ujjacskái közé, s nem kétséges, alaposabb bevizsgálásra készül. A jelenlévők közül egy idősebb hölgy nem bírja tovább: odalép az anyukához, és figyelmezteti a veszélyre. Az anyuka irigylésre méltó nyugalommal és magabiztossággal kezeli a helyzetet. Megköszöni a figyelmeztetést – és hagyja, hogy kicsi fia tovább játsszon a kavicsokkal.

Mit tanulhatunk anya s fia kettősétől? Első a biztonság; akár felnőttről van szó, akár gyermekről, akkor tudjuk felfedezni a körülöttünk lévő világot, ha érzelmileg biztonságban érezzük magunkat. A másik, amit elleshetünk tőlük, hogy a kevesebb: több. Gyermekeinknek alig néhány egyszerű, jól használható játékszerre van szükségük az otthonukban is, ha pedig sétálunk-utazunk-nyaralunk, akkor még kevesebbre, kicsik esetében a kedvenc alvós plüss, a nagyobbaknál esetleg egy könyv, egy csomag kréta, egy pár pingpongütő bőven elegendő.

De ne csak a játékokat hagyjuk otthon, hanem a fejlesztő játékokra való igényünket, elképzelésünket is, és azt a hiedelmünket, hogy nekünk szülőknek minden percben biztosítanunk kell gyermekeink tartalmas szórakoztatását. Engedjük, hogy a gyermekeink unatkozzanak! Ebből születnek meg a leginspirálóbb ötletek, a legjobb játékok, a legszebb kincsek, amelyeket maguk találnak ki, maguk alkotnak meg gyermekeink.

Tipp kincskeresőknek: Sir David Attenborough, az ismert természettudós és filmes már évtizedekkel ezelőtt felhívta a figyelmet arra az „embervészre”, amely a Földközi-tenger édenkertjét fenyegeti évről évre: akkor, a 80-as években nyaranta mintegy 100 millió ember vándorolt a Földközi-tenger partvidékére; s azóta ez egyre csak fokozódott. Keressük gyakrabban lakóhelyünk közelében a felfedezésre váró csodákat, s utazzunk ritkábban a távoli és egzotikus országokba; egész bolygónk védelmében tegyük meg önként azt, amire a koronavírus-járvány kényszerít idén bennünket.

Együttes élmény – családi élmény

Mérei Ferenc, az egyik legnagyobb magyar pszichológus, pedagógus, hálózatkutató együttes élményre vonatkozó kísérletei óta tudjuk, hogy a közös játék, a közös program összekovácsol, gazdagabbá tesz és megerősít: nagyobb biztonságot és fokozottabb örömforrást jelent. Óvodásokkal és kisiskolásokkal végzett kutatásai szerint már öt nap alatt kialakulnak a csoporton belül a saját szokások, saját hagyományok, a saját játékok, sőt még a saját csoportzsargon is. Mindenki tudja a dolgát, s élvezettel teszi, mert a kísérlet tanulságai szerint az együttes élménynek magasabb az érzelmi hőfoka, az indulati színezete, ezért még az emléklenyomatok is mások lesznek, mint egy magányosan átélt helyzet esetében. Az együttesen átélt élmény emléke érzelmileg árnyaltabb, tartalmilag gazdagabb.

Családunk is egy speciális csoport, egy összetartozó rendszer, amelynek működéséhez elengedhetetlenül fontosak a saját szokások, a közös élmények; bennünket is összeköt az, hogy minden reggel együtt mosunk fogat, hogy minden este együtt vacsorázunk – és együtt is pakolunk be a mosogatógépbe, hogy minden hétvégén együtt látogatjuk meg a nagyit vagy együtt hívjük fel Skype-on, hogy minden hónapban elmegyünk családilag is az uszodába, és hogy minden évben ugyanott nyaralunk a Balaton partján, vagy éppen az, hogy minden évben máshol túrázunk.

Tipp betegség esetére: Kísérletek szerint még a betegek is jobban gyógyulnak, ha a szobájukból fákra, kertre látnak. A mi fáradt, stresszes testünknek-lelkünket is az üdíti fel a legjobban, ha a természetben – erdőn, mezőn, vízparton – vagyunk, s ezen felül az, ha aktív pihenéssel töltjük az időnket. Ha mindezt családtagjaink körében tesszük, akkor még a fent említett „Mérei-effektus” pozitív hozadéka is a miénk: az együttes élmény erősíti a családi összetartozást.

Élményvarázslás a négy őselemmel

A nyári szünet, a nyári szabadságunk minden évben esélyt ad arra is, hogy mi felnőttek teret engedjünk személyiségünk gyermeki énjének. Könnyebb annak, aki őrzi „együttes élményeit” gyermekkorából arról, hogy egy-egy alkalommal vele játszottak családtagjai: végeláthatatlan tesós uno-kártyaparti, közös scrabble a szüleimmel, römi a nagyapámmal… és még sorolhatnánk. De sokan lehetnek közöttünk olyanok is, akik származási családjából hiányoztak a rituálék, számukra biztató visszanyúlni Mérei professzor kísérletéhez: kis erőfeszítéssel – de nagyon tudatosan – akár egy nyaralás alatt is kialakíthatjuk a saját közös nyári hagyományainkat, játékainkat, örömforrásainkat.

Aki ebben biztosra akar menni, forduljon a négy őselemhez: egy jó kis vízicsata, homokozás a vízparton, búvárkodás, kenutúra (víz), túrázás, pingpongozás, hegymászás (föld), bringázás, trambulinozás vagy éppen egy lendületes fogócska a réten (levegő), együtt sütni-főzni a szabadban, tábortűz mellett gitározni a nyárestében, s végül elrévedni a csillagok pislákoló fényében (tűz)…

Tipp teljesítményorientált szülőknek: Mérei kísérletei arra is rámutattak, hogy az együttes élmény fokozza az erőfeszítést és növeli a teljesítményt. Ezért van az, hogy a sportolók is rendszeresen edzőtáborokban készülnek fel. Mi szülőként azonban tartózkodjunk attól, hogy gyermekeink életét folyamatos edzőtáborrá változtassuk. Legkevésbé tegyük ezt nyáron, a nyári szünet ugyanis éppen arra való, hogy más módon töltekezzünk, mint tanév közben, s engedjük leülepedni mindazt, amivel év közben gazdagabbak lettünk, miközben újra összekovácsolódik a családunk.

Megjelent a NOE Levelek 2023/326-327. számának 28–29. oldalán