Függetlenül attól, hogy milyen jelentést hordoz egy család számára a karácsony, kivételes és kiemelt ünnepe ez a gyermekeknek. A gyermekkori karácsonyokra mi, felnőttek is nosztalgiával gondolunk vissza, legyen szó akár a karácsonyfáról, az ajándékokról, a közös családi programokról, az ízekről és az illatokról. Ezt a szépet, örömet, magát az ünnepet szeretnénk megteremteni gyermekeink számára is.
De vajon mit él át egy pár karácsonykor – különösen nagycsaládos környezetben –, ha ők maguk hiába vágyódnak gyermekáldásra? És mit tegyen, mit ne tegyen a környezet, hogy ne fokozódjon tovább az ő szinte törvényszerűen kialakuló elszigeteltségük? Egyáltalán mit tekintünk meddőségnek, és hogyan viszonyuljunk hozzá? Erről a témáról osztok meg néhány gondolatot a kedves Olvasóval.
Magyarországon a párok 10–15 százaléka küzd meddőségi gondokkal, s ez nagyon hasonló a nemzetközi arányokhoz. Vagyis Magyarországon többszázezer embert érintő problémáról van szó. A családdal foglalkozó szakemberek meddőség helyett gyakran inkább termékenységi nehezítettségről vagy nehezített teherbe esésről beszélnek, mert a meddőség kifejezés befejezettséget, megváltoztathatatlanságot sugall, noha a termékenységi nehezítettséggel küzdők közül sokan előbb vagy utóbb eljutnak a gyermekáldásig.
Fontos tudni, hogy „mára már elavultnak tekinthető az a szemlélet, amely a meddőséget kizárólag biológiai okokra vezeti vissza, az is túlhaladott, amely csakis lelki tényezőkre redukálja” – írja Szigeti F. Judit klinikai szakpszichológus, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola reproduktívegészség-fejlesztő és meddőségi szaktanácsadó továbbképzésének oktatója A termékenységi nehézségek modern pszichológiai szemléletecímű tanulmányában.
Ennek ellenére a köztudatban makacsul tartja magát (pl. ismeretlen eredetű meddőség esetén) az az elképzelés, hogy a leendő anya belső nehézsége áll a meddőség háttérben, s a környezettől ítélkező megjegyzéseket kap vélt belső szerepkonfliktusaira utalva: „Nem is akar igazán anyává válni!”; vagy éppen: „Túlságosan akarja!”
Egyébként az orvostudomány fejlődésének köszönhetően egyre magasabb százalékban beazonosítható az az elváltozás vagy például endokrinológiai probléma (akár a férfi, akár a nő részéről), amely útját állja a gyermekáldásnak, s a tudomány egyre nagyobb arányban tud hozzájárulni a gyermektelenség megszüntetéséhez, amelyet modern megközelítéssel ma már biopszichoszociális szemlélettel szoktak leírni Ez azt jelenti, hogy sokrétű biológiai, pszichológiai és társadalmi hatások együttesen állnak a várandósság elmaradásának hátterében.
Tudtad? Azok az orvosi kezelések, amelyek a gyermekért küzdőkre várnak, nemcsak fizikailag megterhelők, hanem sok esetben súlyos bioetikai kérdésekkel, dilemmákkal is együtt járnak pl. az asszisztált reprodukciós eljárások során. Van azonban két klinika, amelyeken az úgynevezett rekonstruktív reproduktív medincina eljárásaival várják az érdeklődőket. Ilyen a Budai Irgalmasrendi Kórház Keresztény Családi Centruma, ahol, ha a pár hölgytagja 35 évnél idősebb, akkor (versenyt futva az idővel) gyorsított útvonalon juthatnak hozzá azokhoz a vizsgálatokhoz, kezelésekhez, amelyekkel segíthetik a gyermekük megfoganását. Szintén a rekonstruktív medicina módszerével dolgozik a Semmelweis Egyetem Asszisztált Reprodukciós Centrumában működő Rekonstruktív Reproduktív Medicina Centrum is.
Külső és belső veszteségek
A meddő párokkal kapcsolatban az egyik leginkább kutatott terület a személyközi kommunikáció elakadásának témája. Kommunikációs probléma jelentkezhet ugyanis a felek között, amikor nem tudják egymással nyíltan megosztani az érzelmeiket a meddőséggel kapcsolatban, vagy például akkor, ha a problémával kapcsolatban nem tudják kialakítani a közös megküzdési módot. Az is gyakori kommunikációs helyzet, amikor a pár egyik tagja – általában a férfi – úgy próbálja védeni társát a szenvedéstől, hogy a saját érzéseit elrejti. Sajnos, a legtöbb esetben azonban a nő ezt a figyelem hiányaként azonosítja, ami eltávolítja őket egymástól.
A sikertelen egészségügyi kezelések is megterhelők. Jellemzően a nők sokkal erősebben élik meg a kudarcot, mert a fogantatás az ő testükben nem történik meg.
Ezeken a problémákon segíthet a párkapcsolati konzultáció is, ha a pár nyitott rá.
Nagyon fontos még megemlíteni, hogy a küzdelem a gyermekért sok esetben veszteségekkel jár: gyakran megjelenik az elvesztett magzatok okozta gyász vagy éppen a szorongás a várandósság kapcsán (jelen cikk szerzője is részt vett korábbi meddő párok kapcsolati kommunikációjának megerősítésében, mert utólag is érdemes dolgozni ezeken az ún. láthatatlan traumákon).
Fontos lenne, ha egy-egy vetélés kapcsán a családtagok, munkatársak, barátok megfelelően tudnának reagálni, s nem bagatellizálnák el a magzatvesztést. Bár jószándékúak, mégis ellentétes hatásúak lehetnek az alábbi mondatok: „Engedd el!”, „Születik még másik gyereketek!”, „Jobb, hogy most történt, nem később!”, „Ebből is láthatod, hogy legalább képes vagy teherbe esni!”, „Azért éppen veletek történt, mert ti olyan erősek vagytok, hogy ezt is kibírjátok!”
Tudtad? A születés előtti és a születés körüli veszteségeket a társadalom gyakran elbagatellizálja, ezáltal jogfosztott gyásszá teszi. Ezzel ellehetetlenül, hogy e veszteségeket elszenvedők támaszt keressenek s kapjanak a környezetüktől. Éppen ezért fontos tudniuk az érintetteknek, hogy vannak kifejezetten az ő igényeiket figyelembe vevő programok. Például a Napfogyatkozás Egyesület, amely első hazai szakmai közösségként támogatja a gyászolókat, tízalkalmas, 20 hetes programot dolgozott ki Vendégbabák elnevezéssel azoknak a nőknek, férfiaknak, akik pre- és perinatális veszteséget szenvedtek el.
Intimitás, szexualitás és „teljesítménykényszer”
Szintén sokat elemzett területe a nehezített teherbeeséssel küzdő pároknak a szexualitás és intimitás, illetve annak megváltozása, pedig az intimitás alapesetben örömszerző és kapcsolatépítő erejű, ám nehezített teherbeesés esetén különösen a férfiak oldalán a „teljesítménykényszer” területévé válik. Így aztán lassabban vagy gyorsabban, de kihuny a spontaneitás legutolsó szikrája is a szexuális kapcsolatban, ami kényszeredetté válik, vagy éppen külső (orvosi) irányítás alá kerül. Az is gyakori, hogy a pároknak a saját szexusukról beszélni egymás között vagy éppen segítő szakemberrel konzultálva gyakran nehézséget jelent. További nehézség lehet, hogy gyakran nem egyforma motiváltsággal vannak benne a kezelésekben, s valamelyikük akár már el is tudná fogadni a gyermektelen állapotot, vagy az örökbefogadás felé indulna, míg a másikuk még folytatná az orvosi kezeléseket.
Ilyenkor – a belső egyensúlyért küzdve – különösen megterhelő, ha a környezet is firtatni kezdi, vajon miért nem vállal a pár gyermeket; a potenciális nagymamák, nagypapák fennhangon sóhajtoznak unoka után, a rokonság és a barátok pedig nem veszik észre, hogy milyen tapintatlan is lehet egy-egy akárcsak értelmező, elemző mondatuk, így aztán ezek a párok lassan-lassan elmaradnak a családi ünnepségekről, összejövetelekről, holott a belső értékek, a vallás, a spiritualitás mellett a közösségek támogató funkciója, egy-egy jó barát vagy a család jelenléte nagyon is sok erőt tudna adni ebben a nehéz élethelyzetben.
A nagycsaládból származó pároknak külön nehézség, hogy maguk körül mindenütt várandós kismamákat és megszülető, cseperedő gyermekeket látnak, s azt, hogy a babák könnyedén megérkeznek a testvéreikhez, unokatestvéreikhez, csak éppen őhozzájuk nem. A családi eseményeken, akár egy karácsonyi vacsorán való részvétel is szorongatóvá válik számukra, mert a gyermekáldásra vonatkozó, kimondott vagy ki nem mondott kérdésekkel, elvárásokkal szembesülhetnek.
Itt egyrészt nekik is meg kell tanulniuk a határt kijelölő, asszertív, én- és párvédő mondatokat megfogalmazniuk, másrészt a szűkebb-tágabb családnak is fontos megtanulnia, hogy számonkérés, megjegyzések, kéretlen tanácsok helyett inkább a meghallgatás mestereiként (értő figyelemmel, odafordulással, a nehéz érzéseket is meghallgatva, tiszteletben tartva és elfogadva) tudnak támogató őrangyalokként ott lenni azok mellett, akikhez a legnagyobb ajándék, a vérszerinti vagy szív szerinti gyermek idén karácsonykor még nem érkezett meg.
Felhasznál és ajánlott irodalom: Hollósi Mártia Cecília – Frankó András: A párkonzultáció szerepe és tapasztalatai az Anna–Joachim Programban, in Molnár Krisztina – Mándi Nikoletta (szerk.): A bőség alakzatai, Vác, 2021; Szigeti F. Judit: A termékenységi nehézségek modern pszichológiai szemlélete. Értelmezési és segítségnyújtási lehetőségek, in Molnár Krisztina – Mándi Nikoletta (szerk.): A hiány transzformációi, Apor Vilmos Katolikus Főiskola, Vác, 2020.
Megjelent a NOE Levelek 2024/374-375. számának 24–26. oldalán