3+1 dolog, amiben segíthetnek bennünket kiskedvenceink
Morcos, a nagytestű, barna kutya vidáman dugta be fejét a teknős karámjába, ahol az éppen reggelizett. „Játszunk egyet? Kivehetlek?” – csóválta kérdőn a farkát Morcos, miközben leste a nem túl bőbeszédű teknős válaszát. Tekila – így hívták a teknőst – rezzenéstelen, üveges tekintettel rágta a salátát. Aztán lassan a kutya felé fordította fejét: „Rendben, játszhatunk, ha befejeztem az evést. De utána ne tegyél vissza, mert szeretnék egy kicsit barangolni a kertben!” „Jó lesz, jó lesz!” – vakkantott elégedetten a kutya, s izgatottan várakozott az alacsony karám mellett. Amikor Tekila végzett salátájával, Morcos behajolt hozzá, megvárta, míg a teknős felmászott a nyakára, óvatosan kiemelte a karámból, s már indulhatott is a játék.
Nagycsaládban gyakran tapasztaljuk, hogy egymástól életkorban, személyiségben, bármilyen egyéb tulajdonságban nagyon is különböző családtagok milyen jól kijönnek egymással, milyen szépen együttműködnek, akárcsak Tekila és Morcos. De mást is elleshetünk kiskedvenceinktől, és másban is segítségünkre lehetnek, ezek közül a dolgok közül veszünk most szemügyre 3+1-et.
1: A legodaadóbb „bébicsősznek” is szüksége van pihenőre…!
Nincs az a többgyermekes család, ahol ne jönne jól néha egy kis segítség a gyermekek körül. Így van ez Cirmiéknél is, ahol egy tizenkét éves lány, valamint egy tízéves és egy ötéves fiú mindennapjaiba hozott sok örömet a közönséges házimacskák fajába tartozó cirmos. A macskák remekül ráhangolódnak a gyerekekre, így Cirmi is egykettőre megtalálta saját feladatait körülöttük, és nemcsak a játékban: rendes napi teendői közé tartozik, hogy esténként mindig ott dorombol a kislány ágya szélén, amíg csak el nem alszik a lányka, a macska csak azután kéredzkedik ki vadászni. A macskák jól érzékelik az érzelmeket is, így ha óvodás védence valami miatt sírva fakad, Cirmi két szökkenéssel mellette terem, s próbálja – rendszerint eredményesen – megvigasztalni.
A gyerekek szülei mást kaptak Cirmitől: az apa felfedezte, milyen hatékonyan érvényesíti érdekeit a macska: ha pihenésre van szüksége, biztosan talál magának egy jó kis rejtekhelyet, ahová ellentmondást nem tűrően elvonul szundítani, ha viszont szokásos napi simogatásadagjára van szüksége, akkor addig dorombol, addig törleszkedik a családfő nadrágszárához, míg meg nem kapja járandóságát. Az anya viszont a cirmos nyugalmát csodálja, ahogyan az képes jelen lenni és élvezni az élet apró örömeit: egy jóleső nyújtózkodást reggel, a nap meleg sugarainak simogatását a bundáján délben, egy finom illat ínycsiklandó illatát este, vacsorához készülődve.
Mi nagycsaládos szülők sokszor hajlamosak vagyunk saját szükségleteinket hátra sorolni, legyen szó akár pihenésről, akár kikapcsolódásról vagy éppen egymáshoz kapcsolódásról. Talán onnan ered ez, hogy gyermekvállaláskor mind az anya, mind az apa feladatai megsokasodnak, ráadásul ez a kihívásokkal teli folyamat egy nagycsaládban többször is lejátszódik. Így aztán külön odafigyelést igényel, hogy ebben az időszakban is megtaláljuk mind az egyéni pihenés, mind a párkapcsolati örömök apró időszeletkéit, és ne csak a gyermekeinkkel töltött időtől várjuk a feltöltődést.
Tudtad? Egy 2016-os vizsgálat szerint a házas gyermekesek a legboldogabbak közé tartoztak Magyarországon: 75,6%-uk vallotta magát többnyire vagy mindig boldognak. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy a gyermekes házaspárok közel negyede többnyire nem érzi magát boldognak, s feltehetően küzd a szülői, házastársi, munkavállalói stb. szerepek közötti egyensúly megtalálásával.
2: Felelősségvállalás – nemcsak állattartóként
A kisállatok tartása remek lehetőség arra, hogy a felelős állattartást megtanítsuk gyermekeinknek. De vajon melyik az az állatfaj, amelyik jól érezné magát az otthonunkban, s amelynek társasága számunkra is vonzó? Nos, igazi családi önismereti utazás ezt kideríteni. Hangos nagycsalád vagyunk, de szeretnénk tekintettel lenni a szomszédokra, s nem növelnénk tovább a zajt az otthonunkban? Kutyára vágyunk, viszont nincs szívünk lakásban tartani? Dédelgetni szeretnénk a kis szőrös kedvencet, vagy inkább sportolni, túrázni vinnénk magunkkal? Szívesen gyönyörködnénk egy szép akváriumban, vagy gyönyörködés helyett inkább interaktivitásra vágyunk? Lakóhelyünk, anyagi lehetőségeink, szabadidőnk mennyisége, gyermekeink életkora, felnőttkori vágyaink, gyermekkori emlékeink – és még ezernyi más szempont befolyásolja döntésünket.
Akármilyen állatot is választunk, gondozásával a felelősség csíráit is elültethetjük gyermekeinkben. S mindez az élet más területein is kamatozni fog, akár még tanulmányi eredményüket is jótékonyan befolyásolhatja, mert ha valakinek nem megy a tanulás, akkor az „ugyanabból többet” megoldási kísérlet, vagyis hogy üljön naponta még pár fertályórával többet a tananyag fölött a gyermek, általában kudarcot vall. Ezzel szemben, ha megnöveljük a felelősségét napi rutinjában, például egy kisállat körül, akkor a megizmosodott felelősségérzet még a tanulás terén is megmutatkozhat. Persze lehet, hogy a kert végében álló zöld szemeteskuka is nagyon hálás, ha „megetetik” a gyerekek, de hálája biztosan nem veszi fel a versenyt egy jóllakatott kis négylábú örömtáncával…
3: Amikor a hierarchia állati jól működik
Annak, aki egy állatfajból, például kutyából többet is tart, ismerős a helyzet, hogy az állatok elég gyorsan felállítják maguk között a hierarchiát, ami aztán egyszerűsíti az életüket: tudják a helyüket, hogy melyiküknek mit szabad, mit nem. Ugyanakkor a 21. századi családok életében mintha nehezebb lenne a hierarchia gondolatával megbarátkozni, s a hierarchiát arra használni, amire való: hogy megerősítse a családi struktúrát, azon keresztül pedig a család valamennyi tagját. Ebben a hierarchiában jól elkülönül feladataiban és felelősségében az ún. szülői és a gyermeki alrendszer.
Ma sok szülő számára divatosabb és vonzóbb a gyermeket egyenrangú partnernek tekinteni, s bevonni őt a döntésekbe, meghallgatni véleményét kisebb-nagyobb kérdésekben, olyanokban is, amelyek egyáltalán nem rá tartoznak (pl. szülessen kistestvéred?), vagyis a gyermek gyakran felkerül a szülői alrendszerbe, ami lelkileg megterhelő számára. Más szülők a gyermek legjobb barátjának szerepében látják szívesen magukat. Ám számos kérdést vet fel, ha például egy anyuka a lánya legjobb barátnője. Hiszen akkor kiszorul a helyéről a kortárs legjobb barátnő. És hogyan lehet „legjobb barátnőként” szülői szerepben az édesanya? Ilyen esetekben a szülő lesétál a gyermeki alrendszerbe, miközben a gyermek bizonytalanságot, ambivalens érzéseket élhet meg a másik „gyermek” mellett.
Tudtad? A szülői nevelési stílusok ismert kutatója, Diana Baumrind szerint három nevelési stílust különböztethetünk meg. A fent említett jelenség mögött az ún. engedékeny szülői nevelési stílus térnyerése húzódik meg: az engedékeny szülőre az jellemző, hogy nagy szabadságot biztosít gyermekeinek, ugyanakkor nem vár el érett viselkedést tőlük, miközben nagyfokú szülői válaszkészség és viszonylag kevés kontroll, büntetés alkalmazása jellemző rá. A másik végletet a tekintélyelvű nevelési stílus képviseli, amely alacsony melegséggel párosul, ugyanakkor a szülő világos szabályokat támaszt, ám megkérdőjelezés nélküli engedelmességet vár el a gyermektől, akinek viselkedését büntetéssel igyekszik kontrollálni. A két szélsőség közötti ún. irányító nevelési stílus tekinthető az optimálisnak, amely egyszerre foglalja magába a szülői melegséget és válaszkészséget, ugyanakkor világos elvárásokat is megfogalmaz a gyermek magatartásával kapcsolatban.
Visszatérve a négylábúakhoz: mi történik, ha befogadunk egy kutyát? Egyértelmű kihívást fog intézni a családi rendszerhez: ha engedékeny szülői nevelési stílussal találkozik, könnyen lehet, hogy maga veszi mancsába az irányítást, s a kutya lesz a falkavezér, ha viszont irányító nevelési stílusú családdal hozza össze a sors, akkor a jó családi működés még jobbá, még kiforrottabbá válhat általa, ahol mind a szülők, mind a gyerekek, mind a kutya pontosan tudják a helyüket, feladataikat.
+1: Gyógyulás terápiás állatok segítségével
Talán még ritkaságszámba megy, de a kutyák már régen nemcsak a látássérülteknek és a mozgáskorlátozottaknak segítenek, hanem például gyermekorvosi rendelőben vagy akár családterapeutánál is találkozhatunk kiképzett állatokkal Magyarországon is. Egy-egy nehéz érzelmi helyzetben vagy éppen betegségben, kezelések, vizsgálatok előtt az állatok is tudnak segíteni a pácienseknek a stressz csökkentésében. Néhány évvel ezelőtt egy családterápiás workshopon alkalmam nyílt munka közben megfigyelni a budapesti Bethesda Gyermekkórházban gazdájukkal a kis terápiás minilovakat, amelyek komoly munkát végeznek az eltérő fejlődésű gyermekekkel dolgozva, s azokkal a kis betegekkel is, akik hosszú időt kénytelenek ingerszegény, kórházi környezetben eltölteni. Emellett hetente egyszer valamennyi kis páciens szobájában is elidőzik pár percet az amerikai miniló, az ő jóllétüket is támogatja. Nem meglepő, hogy még a 15-16 éves serdülők is várják látogatását!
Egyikük a neurológián elmesélte, hogy míg a bohócdoktoroktól tizenévesen már idegenkedik, de a minilovakat ő is minden héten nagyon várja. Mi történik, míg ott van nála a két miniló valamelyike? Kis fejüket odahajtják a fehér lepedős kórházi ágyra, s várják a simogatást, közben visszatükrözik, megsokszorozzák a szeretetet, amit a fiútól kapnak. Valamiképpen leveszik a válláról a stresszt is. Kicsit visszahozzák a fiút a jelenbe, az éppen lepergő pillanat örömébe-nyugalmába, s ez alatt a néhány perc alatt eltűnik az aggodalom a kezelésekkel, a távoli hazamenetellel kapcsolatban… Mindeközben úgy alakult, hogy otthon ennek a fiúnak a két kisöccse is kapott egy „terápiás állatot”: egy menhelyről örökbe fogadtak egy hófehér macskát, amelyik decemberben éppen azt követően érkezett haza, amikor bátyjuk kórházba került. Így míg ő a kórházban gyógyult a minilovak társaságában, addig kistestvéreit a menhelyi macska megszelídítése kötötte le, és segítette abban, hogy ne hiányozzon nekik annyira beteg testvérük és szüleik, akik szintén sok időt töltöttek a kórházban.
Minden bizonnyal jól végezték munkájukat a minilovak, hiszen a fiú karácsonyra meggyógyult, s a kisöccsei is átvészelték a betegség nehéz időszakát; amiben Hógolyó, a fehér kandúr is segítségükre volt. Róla a fiúk tudni vélik: a Mikulás halkan ringó szánjáról, zsákja mellől kószált el azon a havas éjszakán, amikor a Mikulás ajándékai mellett magát is belopta a fiúk szívébe.
Felhasznált irodalom: Diana Baumrind: The influence of parenting style on adolescent competence and substance use, The Journal of Early Adolescence 11 (1991/1) 56–95.
Központi Statisztikai Hivatal: Mikrocenzus 2016., 11. Szubjektív jóllét
Megjelent a NOE Levelek 2023/352-353. számának 16–18. oldalán