Hogyan hatnak ártalmas gyermekkori élményeink a testi-lelki egészségünkre?
Amikor egészségünk támogatására gondolunk, legtöbbször a kiegyensúlyozott táplálkozás, a rendszeres testmozgás, az elegendő alvás vagy a stresszkezelés jut eszünkbe. Ritkán tudatosul bennünk, hogy jelenlegi testi-lelki állapotunkat milyen mélyen befolyásolhatják azok az élmények, amelyeket gyermekként éltünk át. Az pedig még kevésbé ismert, hogy a gyermekkori élményeink nem csupán mentális, hanem fizikális egészségünkre is messzemenő hatást fejthetnek ki.
Családokkal dolgozva gyakran látom, hogy ezek a korai tapasztalatok a felnőttek viselkedését, érzelmi reakcióit, jelenlegi egészségi állapotát, sőt, jelenlegi kapcsolataik minőségét is meghatározzák. Az ártalmas gyermekkori élmények – angolul ACE, azaz adverse childhood experiences – hatása sokszor láthatatlan, mégis hosszú távon velünk marad. A jó hír: hogy az az ártalmas „csomag”, amit gyermekkorunkban kaptunk, nem determinál bennünket. A felismerés, a megértés, a gyermekkori élmények megdolgozása esetleg szakember segítségével támogathat abban, hogy ne adjuk tovább a terheket, hanem megtaláljuk a gyógyulás útját.
Mit is jelent pontosan az, hogy ártalmas gyermekkori élmény? A szakirodalom tíz olyan, az otthon falai között rendszeresen szerzett tapasztalást sorol ide, amelyek komoly hatással lehetnek a testi-lelki fejlődésre, ha egy gyermek életében tartósan vagy ismétlődően jelen vannak. Nézzük meg, melyek ezek, akár azt is átgondolva, hogy a mi gyermekkorunkban vajon jelen voltak-e (ahány ACE-típust éltünk át gyermekkorunkban, annyi ACE-pontunk van).
Az ártalmas gyermekkori élmények (ACE) típusai
1. Érzelmi bántalmazás: ha a gyermeket rendszeresen megszégyenítik, gúnyolják vagy fenyegetik, ordítanak vele, vagy oly módon viselkednek, hogy a gyermek attól tart, fizikailag is bántalmazni fogják. – Az emberek sokszor kizárólag a fizikai bántalmazást gondolják bántalmazásnak, noha az érzelmi bántalmazás is rendkívül destruktív, mivel a gyermek önértékelését, önbecsülését kezdi ki.
2. Fizikai bántalmazás: ha a gyermeket rendszeresen rángatják, megverik, megdobják valamivel, vagy annyira megütik, hogy kék-zöld foltok, sebek keletkeznek a testén. – Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a verés nem nevelési eszköz, hanem súlyos trauma forrása! Kulcsfontosságú, hogy a szülők megértsék, miért kell kerülniük a fizikai bántalmazást.
3. Szexuális bántalmazás: ha előfordult akár csak egyszer is, hogy a gyermeket egy legalább öt évvel idősebb személy szexuális módon érintette, vagy rávette, hogy a gyermek tegye vele ezt, illetve közösülésre próbálta rávenni, vagy ezt meg is tette vele. – Messze alábecsült a szexuális bántalmazás aránya; magas a látencia, és az sem köztudott, hogy a szexuális bántalmazások nagy részét nem ismeretlenek, hanem családtagok követik el.
4. Érzelmi elhanyagolás: ha a gyermek az otthonában gyakran vagy nagyon gyakran azt éli meg, hogy senki sem szereti, senki sem tartja értékesnek, vagy pedig azt tapasztalja, hogy a családtagok nem gondoskodnak egymásról. – Amikor a gyermek gondozása terén valami nem történik meg, aminek pedig meg kellene történnie, az is bántalmazás.
5. Fizikai elhanyagolás: ha a gyermek nem kap elegendő ételt, piszkos ruhákban kell járnia, nem viszik orvoshoz, és senki sem védi meg. – A szülők szenvedélybetegsége növeli a kockázatát annak, hogy a gyermek több ártalmas gyermekkori élményt – akár fizikai elhanyagolást – éljen át, mert a szülők szerfüggőség és viselkedéses függőség mellett nem képesek a megfelelő gondoskodásra.
6. Szülői válás vagy különélés. – A szülők válása is ártalmas gyermekkori élmény, mivel érzelmi bizonytalanságot, lojalitáskonfliktust stb. okozhat, különösen, ha a válás konfliktusos vagy hirtelen történik meg. Évente mintegy 14 000 magyar gyermek éli át szülei különválását.
7. Szülő bántalmazásának látványa: ha a gyermek azt látja, hogy az egyik szülője a másikat gyakran vagy nagyon gyakran megveri, megrúgja, megdobja vagy fegyverrel fenyegeti. – A párkapcsolati erőszak több mint 90 százalékában a férfi bántalmazza a nőt. De bármelyik szülőt is éri a bántalmazás, ennek során a gyermek tehetetlenséget, kiszolgáltatottságot, fenyegetettséget él meg.
8. Családtag szenvedélybetegsége: ha a gyermek alkohol- vagy drogfüggő szülő, családtag mellett nő fel. – Magyarországon több mint egymillió ember küzd alkoholproblémával, és mintegy 400 000 gyermek él ma alkoholbeteg családban, ami instabil, veszélyes környezetet jelent. Láthatatlan gyermekeknek nevezzük őket, mert a helyzetük sok esetben mind a családban, mint a külvilág számára láthatatlan.
9. Családtag mentális betegsége: ha a gyermek mentálisan beteg személlyel él közös háztartásban, vagy olyan személlyel, aki öngyilkosságot kísérelt meg. – Mentálisan beteg szülő mellett az élet kiszámíthatatlan, pl. egy depressziós szülő gyakran magába zárkózik, nem kommunikál, nem gondoskodik megfelelően a gyermek szükségleteiről.
10. Családtag börtönbüntetése: ha valaki a háztartásból, amelyben a gyermek él, börtönbe kerül. – Ez olyan típusú ártalmas élmény, amelynél a család nem tud segítséget kérni, egyedül marad, ugyanis a közeli hozzátartozó börtönbe kerülése egyúttal ún. jogfosztott gyász is, elszigeteltséget, tartós szégyenérzést okoz.
Az első ACE-kutatásról
Az első átfogó ACE-kutatást az Egyesült Államokban végezték a Kaiser Permanente és a Centers for Disease Control and Prevention közös projektjeként 1995 és 1997 között. Ennek során több mint 17 000 felnőttet kérdeztek meg gyermekkori élményeikről és aktuális egészségi állapotukról. A kutatás kimutatta, hogy az ártalmas gyermekkori élmények gyakorisága meglepően magas, és ezek közvetlen összefüggésben állnak számos testi és lelki betegség kialakulásával (ha nem történik segítő beavatkozás). Nézzünk néhány példát mind a mentális, mind a fizikális hatásokról, összefüggésekről (a példák Hoffmann Kata klinikai szakpszichológus Megsebzett gyermekkor c. kötetéből származnak):
• Mentális betegségek: annak, akinek 5-nél magasabb az ACE-pontszáma, 17-szer nagyobb valószínűséggel írnak fel hangulatjavító szert.
• Szerhasználat: bármely ACE-típus 2–4-szeresére növeli a 14 éves kor előtt elkezdett pszichoaktív szerhasználat kockázatát.
• Addiktív viselkedés, alkoholizmus: a felnőttkori alkoholizmus kockázatát az összes ACE-típus emeli (kivéve a fizikai elhanyagolás).
• Öngyilkossági gondolatok és kísérletek: 7 ACE-ponttól 34-szeresére növekszik az öngyilkossági kísérletek kockázata.
• Szív- és érrendszeri betegségek: 7 vagy több ACE-pontszám esetén háromszoros az iszkémiás szívbetegség kockázata.
• Daganatos megbetegedések: 5-nél nagyobb ACE-pontszám esetén háromszoros a tüdődaganat kockázata.
• Fejfájás: 5-nél nagyobb ACE-pontszám esetén kétszeres a fejfájás előfordulásának kockázata.
• Alvászavar: bármely ACE előfordulása esetén nő az alvászavar (elalvási, átalvási nehézségek, rémálmok, korai vagy gyakori ébredés stb.) kockázata.
• Súlyos elhízás: súlyos elhízásra (40 feletti BMI-re) a lelki abúzust elszenvedettek kockázata 90%-kal magasabb azokhoz képest, akik nem szenvedtek el abúzust.
A 90-es években végzett első kutatás hatására világszerte elindultak olyan programok, amelyeknek célja a megelőzés és a támogatás volt. Magyarországon is egyre több szakember dolgozik azon, hogy az ártalmas gyermekkori élmények ne maradjanak rejtve, és a családok időben segítséget kapjanak. Hoffmann Kata szerint „a megsebzett gyermekkor […] feldolgozásra és gyógyításra szorul, másként a felnőttkorunk (és gyermekeinké is) hasonlóan fájdalmas lesz, testi-lelki értelemben egyaránt”.
Védő tényezők
Bár az ártalmas gyermekkori élmények hatása súlyos lehet, léteznek védő tényezők, amelyek csökkenthetik a negatív következményeket. Ilyenek például a biztonságos, szeretetteljes kapcsolat legalább egy felnőttel: akár egy szomszéddal, akár egy nagyszülővel, akár osztálytárs szüleivel; a közösséghez való tartozás érzése: akár egy sportklubhoz, akár egy iskolai szakkörhöz; a mentális egészség támogatása; nem utolsó sorban az ártalmas gyermekkori élmények komplex traumájának feldolgozását segítő terápiás lehetőségek felnőttkorban.
Ha a kedves Olvasó ezeket a sorokat olvasva felismeri, hogy gyermekkori élményei hatással vannak jelenlegi életére, az nem kudarc, hanem a gyógyulás kezdete. Ugyanis az önreflexió és a változásra való törekvés képes új mintákat teremteni nemcsak az Ön, hanem a gyermekei és a párja életében is.
Felhasznált és ajánlott irodalom: Hoffmann Kata: Megsebzett gyermekkor. Életfogytiglan vagy szabadulás az ártalmas korai hatásoktól?, Kulcslyuk Kiadó, Budapest, 2024. Hoffmann Kata et al.: Láthatatlan árvák, Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Budapest, 2022. Kovács-Tóth Beáta: Serdülők ártalmas gyermekkori élményeinek együttjárása az aktuális mentális és viselkedéses tüneteikkel és szubjektív egészségi panaszaikkal, Doktori értekezés [online: c172ef-04cb-4431-9c42-e98df1fb69cf/content]. Makay Zsuzsanna – Murinkó Lívia: Válás, élettársi kapcsolatok felbomlása, in Monostori J. – Őri P. – Spéder Zs. (szerk.): Demográfiai portré 2021. KSH NKI, Budapest, 2021, 29–43 [online: https://real.mtak.hu/149136/1/Valas_uj.pdf]. Statisztikák, in nokjoga.hu [online: https://nokjoga.hu/alapinformaciok-a-nok-elleni-eroszakrol/statisztikak/].