Alig múlt ötven éve, hogy egy amerikai pszichológus-lelkész, Wayne Oates első alkalommal írta le a munkafüggőség fogalmát. S bár e jelenséget az elmúlt időszakban számos kutatás tette érthetőbbé, még mindig sokkal kevesebbet tudunk róla és sokkal kevésbé tartjuk ártalmasnak, mint más függőségeket, pl. az alkoholizmust vagy a heroinfüggést stb. A munkafüggés ugyanis „köztiszteletben álló” addikció, éppen ezért sokkal könnyebb vállalni is, ahogyan azt híres sportolók, színészek teszik. Vagyis a munkafüggés ún. társadalmilag elismert függés; a társadalom díjazza azt, aki sokat dolgozik, értékesnek tartja a sok munkát, s kevésbé akarja észrevenni, ha a munka megzavarja a munkavállaló testi egészségét, társas kapcsolatait, boldogságát. Éppen ezért fontos, hogy néhány bekezdés erejéig rátekintsünk a munkafüggésre – ezúttal elsősorban a család és a kapcsolatok szemszögéből.
A szakemberek munkafüggésnek nevezik, az átlagember munkaalkoholizmusnak vagy munkamániának hívja. Azonban nem beszélhetünk munkafüggésről, ha a túlzott munkavégzés mögött pusztán anyagi okok állnak.
Jellemző a munkafüggésre, hogy könnyebben tud megjelenni ún. fehérgalléros munkakörnyezetben, ahol lehetőség van a munkát (számítógép és internet révén) haza is vinni, s kevésbé jellemző például egy buszsofőr esetében, akinek a buszt le kell tennie a garázsban, amikor lejárt a műszakja. Ha mégis kékgalléros munkakörnyezetben találkozunk a jelenséggel, akkor az pluszműszakok vállalásában mutatkozik meg.
Bár vannak olyan munkafüggők, akik élvezik, amit csinálnak, a többségükre mégis inkább az jellemző, hogy munkájuk során csak ritkán tapasztalják meg a flow élményét.
A pszichológus Bryan Robinson – párokkal és családokkal dolgozva – figyelt fel arra, hogy a munkafüggés mögött rendszerint kapcsolati problémák is állnak, illetve, hogy a munkafüggés tünet, amely mögött határszabási nehézségek, önmagukkal szemben támasztott irreálisan magas követelmények, a munkafeladatok delegálásának képtelensége és még sok egyéb ok is rejtőzhet.
Tudtad? A munkafüggők:
- máshogy gondolkodnak a munkáról (kényszeresen, szünet nélkül teszik),
- máshogy éreznek a munkával kapcsolatban (amikor nem dolgoznak, nem érzik jól magukat, hiányérzetük van, sőt, szoronganak),
- máshogy motiválhatók a munkával kapcsolatban (nem a pénz és a jutalmak, hanem megfelelési kényszer, a kudarcoktól való félelem, tökéletességre törekvés ösztönzi őket),
- és máshogy viselkednek (rengeteget túlóráznak, ők maradnak bent legtovább a munkahelyen, folyamatosan elérhetők telefonon, e-mailben, s azonnal válaszolnak is).
Munkafüggés és párkapcsolat
A viselkedés mikéntjére jellemző még, hogy a munkavégzés teljesen belefolyik a magánéletbe, nemcsak hétköznapokon, hanem szabadság és nyaralás közben is, így aztán drasztikus mértékben lecsökken az az idő, amit az ilyen munkavállaló osztatlan figyelemmel képes a szeretteivel tölteni. Mivel csak a munkájának él, és mindent a munka mögé sorol be, ezért ezt a működésmódot megsínylik a baráti és a családi kapcsolatok. A munkafüggő rendszerint önigazolást is megfogalmaz: „De hiszen értetek dolgozom!”
A munka menekülési útvonal is lehet: ahogyan az alkoholista a pohár fenekére néz, ha – mondjuk – a párkapcsolata éppen konfliktusos, ugyanúgy a munkafüggő számára is lehet a munka olyan terület, ahová kiléphet a párkapcsolati konfliktusokból vagy az aktuális feszültségekből.
Tudtad? A munkafüggő életmódjának számos vesztesége van:
- a túlzott munkavégzés egészségügyi (pl. gyomorfekély, szív- és érrendszeri problémák) és lelki problémákhoz (kiégés, depresszió) is vezethet;
- emellett a munkateljesítmény is előbb-utóbb csökkenni kezd;
- nem utolsósorban a társas kapcsolatok romlása miatt szakításhoz, váláshoz vezethet.
A változás útja, hogy az addikcióban szenvedő személy szakember segítségével megértse, tudatosítsa a háttérben zajló lélektani folyamatokat, továbbá elsajátítsa azokat az új készségeket, amelyek a segítségére lesznek a munkafüggéssel történő adaptív megküzdésben.
Munkafüggés és tévhitek
Számos tévhit kering a köztudatban a munkafüggéssel kapcsolatban, érdemes ezért számba venni őket; Kun Bernadett, a jelenség egyik hazai szakértője például az alábbi 13+1 tévhitet tartja a legfontosabbnak:
- A munkafüggés pozitív addikció.
- A munkafüggés egyenlő a túlzott munkavégzéssel.
- Ahhoz, hogy valaki munkafüggő legyen, élveznie kell a munkát.
- A munkafüggés nem más, mint túlzott stressz és kiégés.
- A munkafüggők boldogok.
- Ha valaki nem keres pénzt a munkájával, az nem lehet munkafüggő.
- A munkafüggés kizárólag magas társadalmi-gazdasági státusú személyeket érint.
- A munkafüggők magas színvonalú munkateljesítményt nyújtanak.
- A munkafüggés előnyös a cégek, munkáltatók számára.
- A munkafüggőség egyedül a munkafüggőkre nézve lehet káros.
- A munkafüggő a családjáért dolgozik: önfeláldozó hős.
- A munkafüggőség csupán átmeneti viselkedés, amely kizárólag szituációs (pl. munkahelyi) tényezőktől függ.
- A munkafüggés csupán másodlagos addikció valamilyen elsődleges, „igazi” addikció mellett.
- A munkafüggőség nem legitim addikció.
Munkafüggés és származási család
Fontos kiemelnünk: több tényező együttállásán múlik, hogy valaki munkafüggő lesz-e vagy sem. Néhány ezek közül: a társadalmi környezet, a munkakörnyezet és a származási család hatásai, továbbá a munkavállaló személyisége.
Ami a származási családot illeti, számos olyan munkafüggőt ismer a szakirodalom, akiről kiderült, hogy túlságosan engedékenyek voltak vele gyermekkorában a szülei, vagy egyenesen istenítették kiemelkedő képességei miatt. Ez nagy teher a gyermeken: egyrészt kialakul benne egyfajta felsőbbrendűségi érzés, másrészt magas elvárások jelennek meg benne önmagával és másokkal szemben, aminek ideális színtere a munkahely az átlátható hierarchiájával, ahol vezetőként uralkodhat a többieken.
Nagyon gyakori a munkafüggők élettörténetében az is, hogy gyermekkorukban fejlődésüket nem a túlzott elvárások gátolták, hanem éppen ellenkezőleg: nem kaptak az életkoruknak megfelelő figyelmet, gondoskodást – például mentális beteg vagy éppen addikcióval küzdő szülők mellett felnőve. Ilyen esetekben a gyermek gyakran kerül szülősítő helyzetbe, neki kell gondoskodnia a testvéreiről, szüleiről, s ebben a helyzetben megtanulja, hogy mindig többet kell elvégeznie, mint ami a dolga lenne, mindeközben ritkán adatik meg számára, hogy gyermekként, gondtalanul játszhasson.
Ha már a nem jól gondoskodó, netán bántalmazó szülőknél tartunk, fontos hangsúlyozni, hogy a bántalmazás valamennyi típusa (érzelmi bántalmazás, fizikai bántalmazás, szexuális bántalmazás, elhanyagolás, egy másik személy bántalmazásának látványa) egyértelműen összefügg a felnőttkori életminőséggel: betegebbek és rövidebb életre számíthatnak, akik bántalmazó környezetben nőnek fel (különösen, ha nincs módjuk a trauma feldolgozására), s a bántalmazó környezetben csak kevésbé hatékony, éretlen megküzdési módokat sajátítanak el, és kiszolgáltatottabbakká válnak kockázatos viselkedésformákra, beleértve az addikciókat, ezen belül a munkafüggést is.
Felhasznált és ajánlott irodalom: Hoffmann Kata et al.: Láthatatlan árvák, Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Bp., 2022; Kun Bernadett: Munkafüggők. Az önkizsákmányolás lélektana, Athenaeum, Bp., 2022; Töltsd velünk! A függőségpodcast [online] http://apaanyapia.hu/toltsuk-egyutt-podcast/
Megjelent a NOE Levelek 2024/372-373. számának 36–37. oldalán