A válás mint a párkapcsolati konfliktus rendezésének egyik lehetséges módja a 20. század közepétől vált egyre gyakoribbá. Az évi mintegy 25 ezer magyarországi válás számából kiindulva vannak szakemberek, akik a válást majdhogynem normatív krízisnek tekintik, amellyel előbb-utóbb szembesül a többség. Más szakemberek szerint viszont az egyik legnagyobb erőforrást igénylő váratlan krízis, amely nagyobb megpróbáltatás, mint súlyosan megbetegedni vagy közeli hozzátartozónkat elveszteni. A válásig eljutni sokféleképpen lehet, belesodródva, egymástól elfejlődve vagy tudatos döntést hozva. De bárhogy is történik, az elváló párnak van feladata ezzel az élethelyzettel. A számos fontos szempont közül most öt olyat tekintünk át, amelyek bizonyosan segítik válás után az újrakezdést.
Gyászmunka – mindenkinek
„Soha még csak fel sem merült bennem, hogy mi valaha is elválhatunk!” – jelentette ki Máté, akitől tizenöt év után vált el felesége. Máté esete nem egyedi a tekintetben, hogy a válások mintegy 70 százalékát a nők kezdeményezik. Mintha a férfiak később érzékelnék a válási krízist, illetve kevésbé tartanák súlyosnak a konfliktusaikat, nem látják, mekkora a baj.
Az a fél, aki szeretné a házasságot megtartani, nem várt veszteséget él meg, s a becsapottság, megalázottság érzése társulhat a jövő bizonytalanságához. Ő később indul el a kapcsolat, a házastársi szerep elgyászolásának útján, mint a másikuk. Azonban még az a fél is, aki végre „kiszabadul” a házasságból, átélhet negatív érzéseket, az új kezdet reményét felválthatja a lehangoltság, a magány, a bűntudat. Neki is meg kell élnie, hogy elszakad a lakóhelyétől, a közös barátoktól, a megszokott programoktól, vagy hogy most már ő sem lehet mindig együtt a gyermekeivel.
A gyásszal az egész családnak, a nagyszülőknek és a gyermekeknek is meg kell küzdeniük. A gyermekeknek az egyik legnagyobb nehézséget a szüleik közötti viszony megromlása jelenti. A válással szembesülve ők is átélhetnek csalódottságot, haragot, bizonytalanságot, lojalitáskrízist, önvádat, magukat okolva szüleik válása miatt. A gyász időtartama egyénfüggő, azonban legalább egy évvel kell számolni. Ám még sok évvel a válás után is újraéledhet a válás okozta fájdalom olyan szituációkban, amelyek valamiben emlékeztetnek a korábban megélt válásra.
Tudtad? Évente kb. 24 ezer kiskorú gyermek szülei válnak el Magyarországon.
Érzelmi leválás és az egyszülős identitás kialakítása
Ez a szakasz sokszor kimarad a váló felek életéből, vagy azért, mert már van egy újabb kapcsolatuk, vagy mert elválnak ugyan a felek, de megmarad közöttük egy nagyon erős függőség. Például továbbra is az anyuka vásárolja a ruhákat az apukával élő gyermekeknek.
De lehet érzelmi függőség is közöttük leginkább negatív érzelmek formájában. Egy mosógépszerelő jut az eszembe, aki dühösen fejtette ki, hogyan fogja az alacsony tartásdíjon keresztül megtorolni feleségén az elszenvedett sérelmeket. Négy-öt év elteltével viszont már arról számolt be, hogy a negatív érzelmek helyét a hála vette át: hálás, amiért volt felesége megszülte két gyermeküket. Ehhez azonban rá kellett látnia, mi volt az ő része a kapcsolatuk megromlásában.
Egy gondolat a válás után meghúzandó új határokról: miért üt vissza, ha például közös kirándulásokat szerveznek az elvált szülők „a gyermek érdeke” címszó alatt? Mert a kisebb gyermekekben rendszerint megjelennek az újraegyesítési fantáziák, amelyek aztán ismét szertefoszlanak…
Tudtad? Válás után a nők – társadalmi megítélés tekintetében – nagyobb presztízsveszteséget könyvelhetnek el, mint a férfiak, akik viszont mentálisan sebezhetőbbek.
Egyszülős élet parentifikálás nélkül
A jól működő párkapcsolat olyan, mint egy négylábú szék: a párok képesek harmonikusan együttműködni:
– munkatársként (szervezés, pénzügyek, logisztika);
– szülőtársként (együttműködés, közös szabályok, egymás támogatása);
– lelki társként (őszinte kapcsolat, bizalom, érzelmi transzparencia)
– és férfiként-nőként az intimitás, szexualitás területén.
Az egyszülős családokban nagy a kockázata annak, hogy a gyermeket beemelik a távozó szülő helyére, s szimbiotikus kapcsolatba kerül pl. az édesanyjával. Nem az a baj, ha tevékenységek szintjén végez el alkalmanként szülői feladatokat (hazahozza testvérét az óvodából), sokkal inkább az, ha olyan érzelmi terheket helyez rá a szülő, társnak tekintve őt, amelyeknek nem az ő vállán van a helyük. Ez már a jelenben is megterhelő a gyermeknek, és később is sokféleképpen visszaüthet: amikor a saját párkapcsolat ideje jön el, azt a fiatal a szülő megcsalásaként, elhagyásaként éli meg, s inkább lemond a kapcsolatról és ottmarad a szülővel. Ha mégis a párkapcsolat mellett dönt, nagy az esélye a minta továbbélésének: ő maga is könnyen parentifikált-szimbiotikus kapcsolatba kerülhet saját gyermekével.
Tudatosítsuk, ami rajtunk múlott
A válás során fontos megértenünk, milyen folyamatok – milyen kapcsolati és egyéni működés – juttattak el bennünket a válásig. Ha ezt a lépést kihagyjuk, előfordulhat, hogy a következő kapcsolatban megismételjük történetünk jellegzetes dinamikáját.
Mária és Ágoston két kislányuk születése előtt gyakran töltötték együtt a hétvégéket a férfi sportversenyein, aki szenvedélyes kerékpáros volt. A lányok születése után azonban Mária teljesen a gyermekekre fókuszált, s alig-alig töltöttek időt kettesben. Férje kezdetben noszogatta, később felhagyott ezzel, főként, mivel gyorsan talált új társat a sportsikereihez: egy másik hölgyet, aki versenyzőként gyakran a közelében volt. Amikor a viszony kitudódott, Mária elárulva érezte magát, képtelen volt visszafogadni a férjét, aki két év múlva újra megnősült. Mária később már jól látta, ő maga / ők maguk mit tehettek volna másként házasságuk megóvásáért megőrzve a párkapcsolat prioritását a szülői szereppel szemben.
Tudtad? A válás során a féltő szülők nagy része fellazítja gyermeke körül a határokat, hogy engedékenységével segítse őt. A gyermeknek azonban ennek éppen ellenkezőjére lenne szüksége: egyértelmű és biztonságos határokra, amelyek óvják őt, amíg lecseng a krízis, s ő alkalmazkodik az új élethelyzethez.
Generációkon átívelő hatás
Nemcsak párkapcsolati dinamikák, hanem akár transzgenerációs hatások is befolyásolják egy házasság életképességét. Ahol az ifjú házasokat azzal biztatják az esküvőn, hogy: „Nincs semmi baj; ha nem sikerül, majd elváltok!”, ott ne csodálkozzon senki, ha a közös életút első nagyobb krízisénél ez meg is történik. Ha a tágabb családban hasonlóan ismétlődő házassági történeteket látunk, érdemes megvizsgálni a mögöttes hiedelmeket. Tibor családjában gyakori eset, hogy a második házasság a sikeres. Talán az a családi hiedelem áll mögötte, hogy elsőre úgysem sikerülhet. Krisztáéknál pedig a női ágon jelenik meg egy szembetűnő minta, a hölgyek jellemzően két házasságot kötnek, és mindkettőt fel is bontják. Vajon milyen hiedelem, milyen férfi- és nőkép húzódhat meg a válásaik mögött?
Okok, következmények, visszatartó erők
A válás – mivel egyre gyakrabban látjuk környezetünkben – tehermentesítő gondolatként azonnal megjelenhet, amikor a családi életút normatív fejlődési krízisein áthaladunk. A válás lehetősége a konfliktusmegoldó erőfeszítéseket is lecsökkenti, hiszen lényegesen egyszerűbbnek tűnik, mint a több energiát, önreflexiót, motivációt igénylő párkapcsolati terápia, amellyel a válások egy jelentős része elkerülhető lenne. Legalább ilyen hasznos a válási mediáció azok számára, akik mégis a válás útjára lépnek.
De vajon mit mondanak a válásról azok, akik maguk is elváltak? Hadd idézzek a Kopp Mária Intézet által 2020-ban lefolytatott – Felmérés a házasságok megtartásáról című – vizsgálat válással kapcsolatos megállapításaiból:
- a váláshoz vezető öt leggyakoribb ok: a kommunikáció hiánya vagy rossz minősége, az érzelmi elhidegülés, az eltérő gondolkodásmód, az eltérő teherviselés és a hűtlenség;
- a válás legerősebb következménye a bizalomra való képesség romlása, ezt követi az anyagi és a lakáshelyzetre gyakorolt kedvezőtlen hatása;
- a válások számának csökkentése szempontjából a válaszadók szerint elsősorban az pár- és családterápia segíthetne sokat, valamint a függőségek kezelése, az elvált válaszadók pedig a válással járó terhek tudatosítását említették a válást leginkább gátló tényezőként.
Irodalom: Bogár Zsuzsa: Mozaik a családom, Mozaikcsalád Alapítvány, 2017; Hajduska Marianna: Krízislélektan, ELTE Eötwös Kiadó, Budapest, 2021; Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családért: Felmérés a házasságok megtartásáról, Vukovich Gabriella: Az elvált apák helyzetének néhány aspektusa, in Kolosi Tamás – Tóth István György – Vukovich György (szerk.): Társadalmi riport 2006, Budapest: TÁRKI, 267–283. 2020.
Megjelent a NOE Levelek 2023/339-340. számának 30–31. oldalán