Egy szerelem története megfogalmazható úgy is, mint egy izgalmas, magával ragadó dialógus, amelynek köszönhetően nemcsak megismerjük, megszeretjük egymást, hanem barátok is maradunk, olyan barátok, akik megőrzik érdeklődésüket a társuk iránt, és elég bátrak ahhoz is, hogy újra meg újra megnyíljanak egymás előtt békés és embert próbáló időszakokban egyaránt.
Ha erre a párbeszédre nem törekszünk tudatosan, a munka, a gyereknevelés, a családi élet számos feladata lassan, de biztosan erodálja a leglángolóbb szerelmet is. Ez történt Marcsival és Gáborral: szép szerelemként indult a kapcsolatuk, összeházasodtak, majd a szüleiknél kezdték meg közös életüket, később megszülettek fiaik, közben építkezni kezdtek. Múltak az évek, szép lassan a házuk is elkészült. A gyerekek ekkorra már középiskolások voltak. Nem sokkal később egyetemre jelentkeztek, elköltöztek otthonról, Marcsi és Gábor pedig nem találta az egymáshoz vezető utat az üres családi fészekben, pedig nem történt nagy árulás, megcsalás; alkoholizmus vagy más függőség sem árnyékolta be életüket, mégis szinte nullára csökkent köztük a kontaktus, amikor párterápiára jelentkeztek a dilemmájukkal: „Váljunk vagy ne váljunk?”
A szerelem védőpajzsa: a tudatosság
Fontos, hogy házasságunk megvédésében legyünk tudatosak, és időben építsük be életünkbe azokat a szokásokat, amelyek megakadályozzák, hogy eltávolodjunk egymástól. Ezek közül az egyik legfontosabb a mi-idő.
A mi-idő időtartamára vonatkozóan a szakemberek kiindulási pontként a napi fél órát, a heti egy estét, a havi egy napot és az évi egy hetet szokták javasolni. Mivel az éves és akár még a jövő havi terveink is eléggé bizonytalanok ebben a pillanapban, ezért beszéljünk most a napi és a heti mi-időről.
A mi-idő, amely a kettőnk közötti meg-megújuló párbeszéd kitüntetett ideje, legfeljebb vis major esetén maradjon el: például ha kórházba kerülünk. Alapesetben ilyen csak ritkán adódik egy pár életében, most azonban egész országunk egy ismeretlen, sosem tapasztalt helyzetet él meg.
Hálás szívvel könnyebb! Ha azok közé tartozunk, akik nehezebben nyílnak meg, kezdjünk el hálanaplót vezetni. Minden este írjuk le, mi mindenért voltunk hálásak aznap a párunknak. A másnapi mi-időnkben indítsuk a beszélgetést e gondolatok megosztásával. Módosított változatban gyermekeink életébe is bevihetjük a hálapercek ritmusát: esténként, lefekvéskor kérdezzük meg tőlük népmesei stílusban: mi volt az a három dolog vagy esemény, amelynek a legjobban örültek? Vagy pedig hitünk szerint: miért a leghálásabban a mai napon a Jóistennek? Válaszaik azon túl, hogy összekötnek bennünket, néha igencsak meglepnek majd, nem utolsó sorban pedig pontosan tájékoztatnak bennünket gyermekeink lelkiállapotáról.
Nagycsaládos feleségektől tudom, hogy az otthonról végzett munka mellett a korlátozott kijárás, a digitális oktatás, a középiskolás és egyetemista gyerekek hazaköltözése jócskán megnöveli a szülők leterheltségét. Egy apuka a következőképpen foglalta össze tapasztalatát egy nagycsaládos közösségben: „Az otthon végzett munka, az együttlét öröme és a dühkitöréseim között hánykolódom gyakran, pedig »csak« három gyermekem van…”
Ilyen körülmények között különösen fontos a mi-idő, hogy ne épüljön le a kapcsolatunk, amelyre szülői szerepünk is épül.
Tipp a párkapcsolat pénzügyminiszterének: Kutatások szerint azok, akik többet fektetnek kapcsolatukba, kevésbé látják vonzónak a kapcsolaton kívül megjelenő lehetőségeket, ezért aki szeretné megőrizni szerelmét, a családi kiadások tételeit bővítse egy új oszloppal, amelybe a kapcsolat ápolására fordított kiadások kerülnek: belépőjegy, étterem, virágcsokor, könyv vagy utazás – minden, ami kettőnk kapcsolatát hivatott szebbé tenni. Így pontosan nyomon követhető, mennyit áldozunk időben, pénzben és odaszánásban a kapcsolatra.
Így növeljük szerelmünk ellenállóképességét
1. Csökkentsük okosan a mi-időt! A nyári közös hétvégénket/hetünket egyelőre engedjük el, de a napi beszélgetésünk 20-30 percét vagy a heti randevús esténket mindenképpen tartsuk meg. Akár kimozdulás és pénzköltés nélkül is megoldhatjuk ezt: főzzük meg kedvenc gyömbéres mentateánkat, s miközben kortyolgatjuk, beszélgessünk a kertünkben, vagy ha az nincs, akkor lakásunk teraszán. Nemcsak a testünk, a lelkünk is felüdül egymás társaságában.
2. Alkalmazkodjunk a megváltozott körülményekhez! Anna és János korábban hetente egy délutánt kettesben töltött. Ez alatt az idő alatt bébiszitter vigyázott gyermekeikre. Most azonban se ovi, se bébiszitter, ezért azt találták ki, hogy amíg a korlátozások engedik, szerda reggelente egy órát sétálnak, amíg a kicsik alszanak.
3. Adjunk időt magunknak! Ha eddig nem volt mi-időnk, jelen körülmények között viszont nem érzünk magunkban elég energiát ahhoz, hogy nekiveselkedjünk, adjunk haladékot magunknak, de határozzuk meg együtt, mikor kezdünk bele – ha feloldják a kijárási korlátozásokat, ha újraindulnak az óvodák és az iskolák, ha újra lesz mindkettőnknek munkája… –, és a közös elhatározáshoz következetesen ragaszkodjunk.
Tipp kezdőknek és újrakezdőknek: Legyünk tudatában, hogy a szokások kialakulására vonatkozó kutatások szerint legalább 60–90 nap, míg rögzül egy szokás, akár nyelvtanulásról, akár kocogásról van szó. Ugyanez vonatkozik a mi-időre is; hetekbe, hónapokba fog telni, míg megszokjuk, kialakítjuk, de akkor már szinte fájni fog mindkettőnknek, ha mégis elmarad.
Szerelemtérképünk frissítése járvány idején
Nemrégiben olvashattuk a hírt, hogy Kínában – ahol néhány hónappal előttünk járnak a járvány szakaszaiban – a járványhelyzet kritikus időszakának lecsengése után megnövekedett azok száma, akik válókeresetet nyújtottak be.
Az összezártság, a konfliktuskezelési módok elégtelensége, a bizonytalanság, amellyel most megküzdünk, komolyan veszélyeztetheti a kapcsolatunkat, ezért most különösen fontos, hogy ne egy Kolumbusz-korabeli szerelemtérképünk legyen arról, hogy ki is valójában a társunk, és hogyan reagál például vészhelyzet esetén. Mi most a legnehezebb neki, mitől tart? Mire van szüksége, hogyan tudom őt támogatni, megnevettetni? Talán én-időre van szüksége? Talán egyszerűen arra, hogy végre eleget aludjon? Vagy arra, hogy utolérje magát a munkájában? És mi az erőssége, miért tud most hálás lenni? Maradt-e benne öröm és játékosság? Erő az újratervezéshez, a mindennapok átszervezéséhez, a célok újrafogalmazásához?
Igen, ezért kell a mi-idő, hogy újra és újra megismerjük és mind jobban megszeressük egymást. Ebben a helyzetben, amelyben most vagyunk, a nyílt kommunikáció, a gyöngédség, a mi-tudat az, amely képes lesz párként átsegíteni bennünket a túlsó partra, ahonnan ez a küzdelmes időszak is annak bizonysága lesz, hogy a szerelemben nemcsak a kolera idején, mint Gabriel Garcia Márquez híres regényében, hanem 2020-ban, a koronavírus-járvány idején is megőrizhető vagy akár évtizednyi kihagyás után is újrakezdhető a párbeszéd.
A KSH Népességtudományi Kutatóintézet demográfiai portréja szerint a ma Magyarországon házasságot kötő pároknak 42%-a valamikor elválik. Közöttük egyre növekszik azok aránya, akik 20 évnél hosszabb házasságnak vetnek véget, amelyben már ritkán él kiskorú gyermek. Elemzők szerint ezek a házaspárok addig működtetik a házasságot, amíg a gyermekek felnőnek. Ebben a döntésben egyszerre érhető tetten a felelős szülői magatartásra való törekvés, míg a párkapcsolat megóvása, felvirágoztatása tekintetében viszont az eszköztelenség.
Megjelent a NOE Levelek 2023/324-325. számának 36–37. oldalán